Fehér vizes kála
Fehér kála -small Sárga, rózsaszín kála -small Piros, sárga, fekete, fehér, zöld kála -small Fehér vizes kála -small

Egyveleg.hu - minden ami szórakozás egy helyen - kapcsolj ki nálunk!

Kála gondozása

Latin neve: Zantedeschia

A kála az orchidea után a második legelegánsabb virágunk. Fehér, kecses törékenységet sugárzó virága miatt lett kedvelt. Nem véletlen, hogy még ma is a menyasszonyi csokrok egyik fő virága, de mint szobanövény is egyre ismertebb és elterjedtebb. Az örökzöld kála fajok Afrika nyugati, trópusi területein honos mocsári, folyóparti növények. A színes hibridek Afrika keleti, sivatagos részén őshonosak, a meleg Indiai-óceán hatását élvezik. A 19. század elején hozták be Európába. Eredetileg a Calla (Kála) nemzetséget a híres svéd botanikus, Carolus Linnaeus után nevezték el, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetséget szét kell választani, a német botanikus Karl Koch az új nemzetséget egy botanikus társáról, az olasz Francesco Zantedeschi-ról nevezte el.

A kála 1-től 2,5m magasságig is nőhet, levelei elérhetik a 15 - 45 cm-es hosszúságot is. Virágaiban akár 2-6 héten át is gyönyörködhetünk. Nyolc faja ismert, melyeket keresztezéssel nemesítettek, és ennek eredményeként mára számos, a legkülönbözőbb színekben pompázó virág vált elérhetővé. Napjainkban a hagyományos fehér mellett pink, lila, orgona, sárga, bordó, narancs és lazac színű kálát is vásárolhatunk.

A húsos, nyílhegy alakú levelek fölé hosszan kinyúló nagy virágaival különleges lakászdíszül szolgál. Bár tartása és nevelése nem a legkönnyebb, azért érdemes vele megpróbálkozni.

A kálának, mely a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozik, két fő fajtája van és fontos hogy tudjuk milyen kálánk van, hogy megfelelően tudjuk azt gondozni. Ez a két típus az örökzöld fajok (a nagy, fehér és zöld virágúak) és a kisebb színes hibridek.

A nagy fehér virágúak anyák napja környékén kezdenek virágozni (májustól júniusig). A nagy zöld virágúak szinte az év bármely részében virágoznak. A színes hibridek pedig nyáron hozzák virágaikat.

Igényei, gondozása:

Fényigénye:

Az örökzöld fajokat meleg éghajlaton világos, de inkább félárnyékos - árnyékos helyen tartsuk. Meleg nyári napokon, a túl erős napsugarakat nem viselik jól, meg is éghetnek. Hidegebb éghajlaton teljes napsütést igényelnek.

A színes hibrideknek sok fényre van szüksége, tartsuk őket világos helyen. Igénylik a teljes napsütést, árnyékban virágaik nem fejlődnek. Télen és nyáron is ügyeljünk a megfelelő megvilágításra. Bár igénylik a napfényt, nagy melegben (30 fok felett) már őket is érdemes árnyékolni.

Hőigénye:

Az örökzöld kála fajok (Zantedeschia aethiopica, balra a nagy képen) számára az átlagos meleg megfelel, nyáron a szabadban is tarthatjuk, de óvjuk gyökerét a túl nagy melegtől és használjunk talaj takarót (fakéreg vagy szalma), hogy hűvösen tartsuk a gyökerét. Nem nagyon szeretik a tűző napot, megéghetnek, ezért magasabb hőmérsékleten, 23 °C felett árnyékoljuk a növényt, mert könnyen hőgutát kaphat. Szeptembertől decemberig hűvös, 10 - 15 °C hőmérsékletű helyet igényelnek. Virágzáskor 15 °C az ideális számukra.

A színes hibrideknek a növekedés időszakában 18 - 23 °C közötti hőmérsékletre van szükségük. Az optimális hőmérséklet nappal 18 °C, éjjel 13 °C lenne. Tavasszal 13 - 18 °C közötti hőmérsékleten hajtassuk. 13 °C alatti hőmérsékleten abbamarad a növény növekedése. Télen csak akkor hagyjuk kint a növényt a szabadban, ha a hőmérséklet nem megy 10-13 °C alá, mivel a gumó megfagy és ez a növény végét jelenti. Télen a gumót
6 - 8 °C-on, szárazon tároljuk. Ezeket a fajtákat hidegebb területeken csak szobanövényként ajánlott tartani.

Vízigénye:

Az örökzöld fajok szeretik a vizet és igénylik is. Folyamatosan nedves talajra van szükségük. Öntözzük legalább heti kétszer, de ügyeljünk nehogy túlöntözzük, mert akkor a gyökér rothadásnak indulhat.

A színes hibrideknek száraz, nagyon jó vízáteresztő képességű talajra van szükségük. Óvatosan öntözzük, mert a gyökere könnyen elkezdhet rohadni.

Száraz levegő hatására a levelek hervadnak, ha lakásban tartjuk érdemes időnként permetezni a kála leveleit.

Miután a kála elvirágzott, hagyjuk abba az öntözését és a tápoldatozását is, hogy el tudja kezdeni a pihenő időszakát, a gumója (hagymája) ki tudjon száradni és el tudjuk majd rakni télire. Még meleg, fagymentes éghajlaton is szüksége van a téli pihentetésre.

További gondozása:

Tápoldatozása

Ha a kála cserépbe lett ültetve, 8 héten keresztül hetente egyszer öntözzük tápoldatos vízzel. A 8. hét után már csak havonta egyszer adjunk neki tápoldatot. Gumós növényeknek való tápoldatot használjunk. Ha a gumót ültettük el és így kezdjük el a kála nevelését, akkor 8 héten keresztül két hetente adjunk neki tápoldatot. Miután a kála elkezdett virágozni hagyjuk abba a tápoldatozást, ekkor már nincs rá szüksége.

Ha a levelén sötét foltok jelennek meg vagy a levelek szélei megégettnek látszanak, akkor lehet, hogy túl sok tápoldatot kapott a virág. Erre nagyon ügyelni kell, ilyenkor csökkentsük a tápoldat mennyiségét vagy a tápoldatozás gyakoriságát. Ha ez sem oldotta meg a problémát, akkor győződjünk meg róla, nem öntöztük-e túl a növényt. Ugyanakkor fontos tudni, hogy minél kevesebb napfényt kap, annál több tápanyag pótlásra van szüksége a megfelelő virágzáshoz.

A kála imádja a savanyú talajt, így ha már kibújt a földből tehetünk kávézaccot földjének tetejére trágyázásként.

Ültetése

A kála nagyon gyorsan növekszik, terjeszkedik, ezért ültetéskor hagyjunk számára elég helyet, akár cserépbe, akár szabad földbe ültetjük, hogy legyen hova terjeszkednie.

A kála gumóit körülbelül 7-10cm mélyen ültessük jó vízáteresztő képességű földbe. Ha cserépbe ültetjük, a cserép legyen 15-20cm magas. Ha többet ültetünk egymás mellé, akkor két gumó között hagyjunk 20-30cm távolságot, mivel néhány kála fajta akár 1.2m magasra is nőhet és a gyökere akár 30cm szélességben is elterülhet. Közepes minőségű, laza talajtakarót használjuk és gazdag laza talajtakarót a tetejére. A kártevők a cédrust elkerülik, így érdemes cédrus törmeléket használni talajtakaróként. A talajtakaró segít megtartani a nedvességet túltelítettség nélkül, sőt segíti a kála növekedését is, mintha műtrágya lenne. Földkeveréke laza és humuszban gazdag legyen.

Földje legyen savas kémhatású, mivel a kála a savanyú földet szereti. Ilyenek a tőzeg, a lombföld. Savanyú virágföldkeverék ajánlott.

Kála teleltetése:

A kálának szüksége van a téli pihenésre. Ahogy beköszönt a hideg, mielőtt még megérkezne az első fagy, szedjük ki a földből. Fogjuk meg a zöld részeket közvetlenül a föld felett, mozgassuk előre - hátra, hogy meglazuljon a föld körülötte, majd óvatosan húzzuk ki a földből. Ha nem tudjuk kihúzni, próbáljuk meg kézzel kiszedni vagy óvatosan kézi ásóval próbáljuk meg kiemelni. A gumóról vágjuk le teljesen a zöld részeket (leveleket, szárakat), majd pár napra tegyük ki őket a napra, hogy teljesen megszáradjanak. Télire tároljuk a gumókat száraz tőzegmohában egy papírzacskóban. A zacskót hagyjuk nyitva, hogy levegőzzenek a gumók. Teleltetéshez az ideális hőmérséklet 10-13°C a számára.

Szaporítása:

Magvetéssel

A maghüvelyeket a kifejlett virágokban találjuk. A hüvelyek kis villanykörtékhez hasonlítanak és akkor kell őket begyűjteni, mikor már világoszöldek. Szeptemberben, októberben, de még az első fagy előtt. Vágjuk le a hüvelyeket a szárról, majd szedjük le a levél borítást és hagyjuk őket megszáradni. Sárgás fehér színűvé válnak majd, mikor teljesen megszáradtak. Nem kell napra tenni őket a szárításhoz. Legyenek fagytól védett helyen.

Kála magról szaporítása, maghüvely, csíráztatás

Ezt követően gyűjtsük ki a magokat a hüvelyekből. Nedvesítsünk meg egy papírtörlőt és tegyük egy tányérra. A tányért tegyük hűvös helyre, nem kell napfényesnek lennie, akár a pincébe is tehetjük. Szórjuk a magokat a papírtörlőre úgy, hogy azok ne érintkezzenek egymással. Fedjük le a magokat egy másik benedvesített papírtörlővel, majd hagyjuk így. Tartsuk folyamatosan nedvesen a papírtörlőket. A csírázást 3-5 napon belül várhatjuk. A ki nem hajtott magokat dobjuk ki.

A kicsírázott magot ültessük el. A cserepeket 3/4-ig töltsük fel palántázáshoz való virágfölddel és ültessük a magokat éppen csak a felszínre. A magok legyenek felül és a csírák kerüljenek a földbe. Minden cserepet állítsunk vízzel teli tálkába, így alulról szívódik fel a víz. Ha felülről öntöznénk, a magok belerothadnának a földbe. Felülről permetezzük vízzel a talajt, hogy fenntartsuk a nedvességet anélkül, hogy túlöntöznénk. Egy alkalommal 3-4 spriccelés elég is. A növekedés 1-2 héten belül indul be.

A magvetéssel való szaporítás hátránya, hogy az új növények 3 évig nem fognak virágot hozni.

Rizómájának (gumójának) osztásával

Miután kiszedtük a gumót a földből, de még a téli pihentetés előtt, válasszuk szét a rizómákat egy éles késsel. Minden szétválasztott gumónak legyen gyökere. Ezután már eltehetjük őket télire, majd tavasszal az ültetése részben leírtak alapján ültessük el.

A kála leggyakoribb betegsége, kártevője, pusztulásának főbb okai:

Ha sötét foltok jelennek meg a levelén vagy a levelek szélei megégettnek látszanak, akkor csökkentsük a tápoldat mennyiségét vagy gyakoriságát. Ha továbbra sincs javulás, akkor győződjünk meg róla, nem öntöztük-e túl.

Száraz levegő hatására a levelek hervadnak, ha lakásban tartjuk érdemes időnként permetezni a leveleit.

A levelek megnyúlás fényhiányra utal.

A takácsatka a levél alsó részét károsítja és eldeformálja. A támadás erősségétől függően a növények megállnak a fejlődésben vagy teljesen elszáradnak. Ha észreveszed őket egy erős kerti slaggal spricceld végig a leveleit. A legjobb ha mosogatószeres vízzel spricceljük le a leveleit, a vízsugárnak viszont erősnek kell lennie.

A gyökerek elderesedésének tünetei: levelei elsárgulnak és elhervadnak. A növény lassan nől, majd meghal. A gyökerek és a rizómák sötét feketék és rothadtak. Hideg nedves körülmények között alakul ki.

A szürke rothadás tünetei: a kocsány, később a virágok és a levelek rothadásával jelenik meg. A bimbók nem nyílnak ki, hanem elszáradnak. Általában a betegség télen terjed könnyen. Védekezés ellene: kerüljük a felülről öntözést, tartsuk alacsonyan a páratartalmat és gondoskodjunk a jó légáramlásról.

Figyelmeztetés:

Néhány embernél a kála megérintése allergiás reakciót válthat ki, akár bőrgyulladást is. Az egész növény mérgezőnek számít, ha valaki úgy dönt elfogyasztaná, ne tegye! Lenyelése, megrágása száj- és torokirritációt okozhat, súlyosabb esetben nyáladzás, hányás is jelentkezhet. Macskákat, kutyákat és kisgyerekeket tartsuk távol a növénytől.