A muskátlik tulajdonképpen szubtrópusiak, őshazájuk Dél-Afrika. Feltehetően a föníciai hajósok vitték az ókori Görögországba. A muskátli görög neve: pelargos. Botanikai neve: Pelargoníum. A ma termesztett virágok őse körülbelül 80cm magasra növő félcserje.

A XVII. században többször keresztezték, ennek az eredménye lett az alacsony, egyszerű piros virágú növény. A XVIII. században további Muskátli szállítmányok érkeztek Dél-Afrikából Hollandiába és Angliába. A század végére, a fajokon belül már számtalan alfaja és változata volt ismert ennek a csodálatos növénynek. A XIX. században már 200 fajta létezett. Ekkor vált divattá e növények keresztezése és nemesítése. Az 1900-as évek elején már 300 faj volt ismeretes, melyek már színeikben is eltértek.

A piros színárnyalat mellett új színek is kialakultak. A virágok megváltoztak - száruk rövidebb lett, virágaik megnagyobbodtak és a sziromlevelek kerekebbek lettek az előzőeknél. Ma leggyakrabban a közönséges (álló, kerti) muskátlit, a futó- és félfutó muskátlit ültetjük, de kedveltek a szobamuskátlik is.

A közönséges muskátlit álló muskátlinak is nevezik, mivel szára egyenesen nő. Levelei erősek, melyeken barna gyűrű látható, virágai teltek. Nagyon sok színben jelenik meg.

Futó- és félfutó muskátli levelei a közönséges muskátli levelénél húsosabbak és pajzs alakúak. Sűrűn virágzó hajtásai dúsan leomlanak. 50cm-től 1,5m hosszúra is megnőnek. Igen kedvelt fajták, könnyen kezelhetőek.

A nemes muskátli (szobamuskátli vagy angol muskátli): erős növésű, levelei erősebbek, keményebbek, virágai nagyok, dús ernyővirágzatokban nyílik. Színe lehet sötétlila, vörös, rózsaszín, fehér, stb. Jól tűri a száraz szobai levegőt, de a melegebb évszakban jól érzi magát a szabadban is. Virágzása rövid - tavasztól nyár közepéig tart. Balról a 2. képen látható (rózsaszín virágokkal).

A muskátlit általában ablakban, erkélyen, teraszon és szobában tartják. Kifejlett növényt már április végétől vásárolhatunk.

Igényei, gondozása:

Fényigénye, hőigénye:

Ahhoz, hogy szépen fejlődjön sok napfényre és melegre van szüksége. Szereti a déli, délnyugati illetve a délkeleti fekvésű helyeket. Levelei és virágai a teljes napfényt kedvelik (tűző napot is elviselik), viszont gyökerei érzékenyek a hőségre.

A muskátlik eredeti élőhelyén a minimum hőmérséklet 4°C. Ennek megfelelően a termesztésben lévő fajták is elviselik ezt a hőmérsékletet, sőt némelyik akár az enyhe talaj menti fagyokat is. Ennek ellenére télen 12-15°C között tartsuk őket, mert ez alatti hőmérsékleten a levelek elszíneződhetnek. Hűvös, nedves helyen tartva gyökérbetegségek léphetnek fel.

Vízigénye:

A növekedési időszakban (tavasszal és nyáron) bőségesen öntözzük, de figyeljünk arra, hogy ha sok vizet kap, a túlzott nedvességtől elrothadnak a gyökerei. Ha tehetjük, olyan helyen tartsuk, ahol nem éri közvetlenül az esővíz. Nem baj, ha a földje néha kiszárad, mivel húsos szárában és leveleiben elegendő nedvességet tárol.

Kezdetben, ültetés után, 2-3 naponta locsoljuk, nyáron pedig, főleg ha 30°C fölé emelkedik a hőmérséklet, akkor naponta indokolt az öntözés. Ősszel ismét elegendő 2-3 naponta locsolni. Télen kifejezetten száraz viszonyokat igényel.

További gondozása:

A muskátlik talajra nem érzékenyek különösen, de érdemes kimondottan számukra készült földkeverékekbe ültetni a gazdag virágzás érdekében. A magas kálium és foszfortartalmú műtrágyák (virágoztató tápoldatok) szintén jótékonyan hatnak a virágzásra. Ha nem akarunk törődni a rendszeres tápanyag-utánpótlással, használjunk tartós hatású műtrágyákat.

A kerti és a futómuskátli a nyár folyamán folyamatosan hozza virágait. Az elnyílt virágokat mindig távolítsuk el, így a növény nem a termés érlelésére, hanem újabb virágzatok kifejlesztésére fordítja energiáit. Az elszáradt vagy sárga leveleket törjük ki, ezáltal csökkentjük a betegségek kialakulásának esélyét.

Szaporítása:

Bár nagyüzemi szinten a magról történő szaporítás is igen elterjed, otthoni körülmények között nincs túl nagy jelentősége.

A vegetatív szaporítása tört, vagy vágott fejdugványokkal történik. A dugványokat úgy kell letörni, hogy azon egy teljesen és egy félig kifejlődött levél legyen. Bár így egy kicsit lassabban érik el a növények a virágzóképes kort, de sokkal jobban gyökeresednek, mint a 3-5 levéllel rendelkező dugványok. Az sem utolsó szempont, hogy így több muskátlit tudunk felnevelni.

A leszedett dugványok vágási felületét hagyjuk kissé megszikkadni. A dugványokat csak steril közegbe helyezzük, különben számolnunk kell a fertőzés veszélyével. A növények 90-100%-os relatív páratartalom mellett 3-4 hét alatt begyökeresednek. Ezután fokozatosan csökkentve a páratartalmat kiültethetőek.

Növény leggyakoribb betegsége, kártevője, pusztulásának főbb okai:

Egyenetlen vízellátás hatására jelentkező, nem fertőző, élettani "betegség" a muskátli ödéma; a levelek fonákán kialakuló parásodó, beszáradó pöttyök. Olyankor jelentkezik, amikor a növény sok vizet kap, azonban ezt nem tudja elpárologtatni, mert a levegő hűvös és párás. Az öntözés mérséklésével, a közeg szárazabban tartásával, illetve kevésbé párás időben az ödémás foltok száma az új leveleken csökken.

A muskátli fontosabb vírusai a levélfodrosodás, a sárgaság, a gyűrűsfoltosság valamint a virágszín-törés-vírus. A fertőzött növényből a vírust nem lehet eltávolítani, ajánlott a fertőzött növény azonnali eltávoltítása, kertes házak esetén, ahol erre lehetőség van elégetése.

A Xanthomonas hortorum pv. pelargonii baktérium okozta betegség (ha a tünet a dugványalapon van, fekete talpasságnak szokták nevezni) magas hőmérsékleten és magas páratartalom mellett járványszerű fertőzést okoz, és ha nem veszik idejében észre, akkor néhány hét leforgása alatt az összes egy helyen tartott muskátlit kipusztíthatja. A betegség jellegzetes tünete álló muskátlin a vizenyős levélfolt, amely az érközökben ék alakú, később beszáradva körkörösen zonált, barna-fekete színű. A folt kiterjedhet az egész levélfelületre, és ilyenkor az elszárad. Futómuskátlin a baktérium a levélnyelet támadja, ami elhal, és az amúgy folt nélküli levelek élettelenül csüngnek a száron, nem hullanak le. A másik jellemző tünet a szárrothadás, amikor a száron hosszúkás vizenyős foltok jelennek meg, amelyek később elrothadnak, és végül a teljes növény elpusztul. Amennyiben szükséges, rézhidroxiddal, rézoxikloriddal, vagy kasugamicinnel (pl. Kasumin) végezzünk permetezést.

Néhány éve az Egyesült Államokban egy újabb, muskátliban eddig még nem fertőző baktérium is felütötte a fejét: a burgonya jól ismert gyűrűsfoltosság-betegségét okozó Ralstonia solanacearum, ami különösen nagy odafigyelést igényel. A Ralstonia baktériumot magyar muskátli termesztő üzemben még nem fedezték fel.
A baktérium a Xanthomonas-hoz hasonlóan a növény edénynyaláb-rendszerét támadja, és a fatestben akadályozza a víz szállítását. A fertőzés korai időszakában az alsó levelek hervadnak, a levélszélek sodródnak, foltokban sárgulás és nekrózis tapasztalható. A gyökérnyaki részen a szár külső és belső szöveti részei barnulnak vagy feketednek. Jellemző, és a Xanthomonas-tól megkülönböztető tünet, hogy az átvágott szár belsejében az edénynyaláb-rendszer körkörösen elszíneződik, és a gyökerek barnulnak. A föld feletti részek kórképe hasonlít a Xanthomonas okozta hervadásos, sárgulásos tünetekre, ám ennél a betegségnél nincs levélfolt. A tünetek általában 21°C-fok felett jelentkeznek. Amennyiben szükséges, rézhidroxiddal, rézoxikloriddal, vagy kasugamicinnel (pl. Kasumin) végezzünk permetezést.

A muskátli gombás betegségei közül a legfontosabb a muskátlirozsda, ami csak álló muskátlin fordul elő. Tünete a levelek színén jelentkező sárga, körkörös folt, a fonákon pedig barna spóratelepek. A betegség következtében a levelek elszáradnak, lehullanak, a növény felkopaszodik.
Szükség esetén 7-10 naponként rozsda elleni szerekkel (pl. Saprol, Plantvax, Rubigan, plusz kontakt hatóanyag: pl. Dithane) végezzünk permetezést és folyamatosan távolítsuk el a beteg leveleket.

Ritkán, fiatal gyökeres növényeknél előforduló gombás betegség a pítiumos rothadás (Pythium debaryanum). Csak palánta- illetve dugványkorban fertőz, tünetei palántadőlés, gyökérnyaknál befűződés, vagy hirtelen pusztulás. Ellene Previcur-os beöntözéssel (talaj belocsolással) védekezhetünk.

Borús, párás időszakban veszélyezteti a muskátlit a botrítiszes betegség (Botrytis cinerea). Az ellene való védekezés alapja megfelelő szellőztetés, a felső öntözés mellőzése és a csepegésgátló belső fólia használata. A permetezésekhez pl. Amistar, Discus, Switch készítmények engedélyezettek.

A kártevő rovarok közül az első számú ellenség az üvegházi molytetű, más néven liszteske. A nőstény által lerakott tojásokból kikelt lárvák, a levél fonáki részen telepszenek meg, és első vedlés után lábukat elvesztik, hátukon pajzsot képeznek, és mozdulatlanná válva, a muskátli levelét, és hajtásait szívogatják. A növény, fejlődésben visszamarad. A levelek elhalványodnak és le hullanak. A szívogatásuk alatt mészharmatot képeznek, amelyen korompenész megtelepedhet. Ajánlott a beteg levelek mielőbbi eltávolítása.

A levéltetvek (Aphis sp.) a fiatal leveleken, bimbókon szívogatnak, és a liszteskéhez hasonlóan mézharmatot ürítenek, amelyen a másodlagosan megtelepedő korompenész rontja a növények díszértékét. Közvetlen kártételük mellett sokkal lényegesebb vírusvektor szerepük, így az első levéltetű-telepek észlelésekor permetezzünk többek között Pirimor, Actara, vagy Mospilan, vagy Chess szerekkel.

Hasonlóan komoly vírusterjesztő kártevő rovar a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis). Szívogatásával a muskátli hajtásokon nem okoz olyan szembetűnő kárt, mint más dísznövényen, ezért ha jelenlétet figyelmen kívül hagyjuk, könnyen továbbadhatjuk. A fertőzött virágokat, bimbókat semmisítsük meg. Szükség esetén kéthetente, vagy 10 naponta permetezzünk pl. Vertimec-kel, vagy Mospilan-nal, illetve Actara-val (ez a kettő azonos hatásmechanizmusú, ezért ne rotáljuk).

Száraz, meleg időben a közönséges (kétfoltos) takácsatka (Tetranychus urticae) is károsíthatja a muskátli, ami a levelek fonákán finom, hálószerű szövedék védelme alatt szívogat. Ha a levelek színén apró, kifehéredő foltokat látunk, akkor minden bizonnyal a takácsatkával állunk szemben. Súlyosabb esetben a levelek torzulnak, elszáradnak és lehullanak. Mérsékelt párásítással a kártevő vissza szorítható. Ellenük a tojásölő hatású Nissorun-nal, mozgó alakok ellen pedig Ortus-sal, vagy atkaölő mellékhatású rovarölő szerekkel (pl. Talstar) védekezhetünk.

Praktikus tanácsok:

A legkülönfélébb edényekbe ültethetjük a muskátlit. A leggyakoribb a műanyag virágláda és egyben a legpraktikusabb is, mivel könnyű, stabil, szállítása egyszerű. A ládák alját lyukasszuk ki, hogy a felesleges víz kifolyjon. Helyezzünk alá megfelelő alátétet, mely a lecsepegő vizet felfogja. Nagyon mutatósak a kőedények, az agyag virágládák, tálak, korsók. Ezeknek ugyancsak rendelkezniük kell kifolyónyílásokkal.

Mivel a muskátli terjedelmes bokorrá fejlődhet, ezért fontos, hogy a növénytartó stabil legyen, és ne boruljon fel könnyen. Futómuskátlit ültethetünk ámpolnába (függő virágtartóba) is. Ennek anyaga legyen könnyű és könnyen tisztítható. A legjobb erre a célra a műanyag virágtartó. Gondoljunk arra is, hogy a növény terjedésével ezek egyre nehezebbek lesznek, tehát fontos az erős felfüggesztés és a jó teherbírás. Például egy 25cm átmérőjű ámpolnába három tőnél ne ültessünk többet.

Nagyon szép, ha a tartóedények stílusát hozzáigazítjuk a ház külső képéhez, illetve környezetéhez. A barna mázas cserépedénybe ültetett álló muskátli akár a terasz különböző sarkaiban, a bejárat két oldalán vagy a kert különböző pontjain elhelyezve jól illik a falusias stílushoz. Kellemes képet ad az udvarban teleültetett régi szekér vagy egy talicska.

Egy fehér kő- vagy porcelánedénybe ültetett muskátli a hagyományos klasszikus stílusvilághoz illeszkedik. A terrakottacserépben elhelyezett növények leginkább az egzotikus hangulattal harmonizálnak. Természetesen azt, hogy milyen legyen a kőedény vagy díszcserép, mindenkinek az egyéni ízlése határozza meg.

Végül érdemes megemlíteni, hogy ha tetszik, vegyíthetjük a muskátlit más színes egynyári virágokkal. Létrehozhatunk gyönyörű színkombinációkat, akár egy kicsi balkont is virágparadicsommá varázsolhatunk, csak egy kis fantázia kell hozzá.

Források:
http://www.lakberendezes.hu/
http://www.kertpont.hu/
http://www.blikk.hu/
http://www.gazdabolt.hu/