Vérvirág gondozása

Mivel a vérvirág (Scadoxus multiflorus) egyike a leggyakrabban termesztett Dél-Afrikából származó gumós dísznövényeknek, találkozhatunk vele Afrika egész területén, főleg a szárazabb helyeken. Szinte bármilyen domborzati területen megtalálható, a mezőktől a hegyi erdőkig, az erdők szélétől, a zöld füves mezőkig, ott vannak a fák árnyékaiban, és a folyók partján. A vérvirág leggyakoribb elnevezései a piros liliom, az afrikai vörös liliom, és a kerek liliom.

Ez az egyedi és ritka gumós növény Rafinesque-től kapta a nevét, az "umb. glor-t." Ez azt jelenti, hogy „kicsiny dicsőség-ernyő". Az előző neve, Haemanthus volt, amelynek jelentése: „vérző virág". A haima (vér) és anthos (virág) szavakból alakult ki, és azon virágok színére utal, amelyek ebbe a családba tartoznak.

Fantasztikus virága hatalmas, és gömb alakú, 200 kicsi, piros és fénylő virágból tevődik össze, csipkézett virága, amely egy magában álló száron van, kiemelkedik a levelek közül. Minden növény csak egy ilyen 20 cm átmérőjű virágot hoz. A különálló virágok színe pirosas-narancssárga, rózsaszín árnyalattal, kiugró porzóval és világossárga portokkal. A virágok 1-2 hétig élnek.

A magok a magházban növekednek, ez egy dudornak látszik a virág szárán, pont a virág alatt, a kocsány csúcsán. Idővel zöld bogyóvá válik, és amikor megérik, égő piros színre vált. Ezek a bogyók, amelyek a virágot díszítik két hétig is a virágon maradhatnak.

A vérvirágnak lándzsa alakú, világos színű levelei vannak, amelyekből rozetta lesz virágzás után. A rozetta körbeveszi a szárat, szimmetrikussá téve a növényt. A vérvirág 30-45 cm magasra nőhet meg.

Igényei, gondozása:

Fényigénye, hőigénye:

Akárcsak trópusi élőhelyén, a vérvirág itt is ragaszkodik az állandó párához és a meleghez. Ugyanakkor nem érheti tűző napsütés, hiszen az esőerdők aljnövényzetéhez már többszörösen megszűrt fény jut le.

Legjobb egy világos, északi ablakpárkányon elhelyezni. Május végétől, ha már elmúlt a fagy veszélye kitehető a szabadba, laza lombú fa árnyékába. Télen legalább 10°C-os hőmérsékletre van szüksége.

Vízigénye:

Döntő fontosságú a helyes öntözés. Tavasztól a virágzás befejeztéig a talajnak állandóan nyirkosnak kell lennie, de a cserép nem állhat a vízben! Ősztől tavaszig is kell öntözni, de mérsékeltebben: csak annyira, hogy földje ne száradjon ki teljesen.

További gondozása:

A vérvirág kényes növény, ám ha kedvében járnak, évről évre megörvendeztet a virágzásával. Nem kedveli, ha bolygatják, ezért csak 3-4 évenként szabad átültetni, akkor is csak tavasszal. Ha már el van ültetve, a virágzás végéig nem szabad bolygatni.

Nagyon tápanyagigényes, ezért nem csak átültetéskor, hanem minden tavasszal és nyáron (a virágzás kezdetéig) érett marhatrágya levével kell öntözni. Ajánlott tápoldatozni is. Laza szerkezetű, humuszban gazdag talajba ültessük.

Szaporítása:

Magról vagy hajtásról szaporítható. A magokat egész addig a növényen lehet hagyni, amíg kicsit meg nem ráncosodnak. Amikor megérnek, le lehet őket szedni. A húsos részt óvatosan kell lehámozni, vagy ledörzsölni a magokról. Ezután el lehet vetni jól átnedvesített virágföldbe. Ne temessük be teljesen a magokat, figyeljünk rá, hogy egy szintben legyenek a földdel. Tartsuk nedvesen a talajt, de ne öntözzük túl.

A sarjhagymákat óvatosan leválasztva fel lehet használni a szaporításhoz. A kis hagymáknak három évre van szüksége ahhoz, hogy virágzóképes növény fejlődjön belőle. Ez ugyanúgy érvényes ha magról szaporítjuk a vérvirágot.

A vérvirág leggyakoribb betegsége, kártevője, pusztulásának főbb okai:

csigák

Figyelmeztetés:

A vérvirág gumói Lycorine-t és lúgot tartalmaznak, amelyek mérgezőek ha bekerülnek a szervezetbe. Tünetei: hányinger, hányás és hasmenés. Az egész növény erősen mérgező.

Források:
http://www.edenkert.hu/
http://ujember.katolikus.hu/