Aszparágusz (klárisfű) gondozása

Az aszparágusz (Asparagus densiflorus) hazája Dél- és Kelet-Afrika, a csapadékszegény vidékek növénye. Bár páfrányhoz hasonlít, a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozik. Az étkezési spárga rokona. A nemzetség neve görög eredetű, és a könnyezés igéhez kapcsolható, ami a növény szúrósságára utal. A densiflorus szó pedig a virágok rejtőzését fejezi ki. Kedvelt szobanövény. Jól mutat függőkosárban, dézsában, cserépben. Nyáron a kertbe is kiültethető.

A levélnek látszó módosult szár lombozatot alkot (kladofillumok), amely idővel dúsan lecsüng a növényről. Szára fásodó, tüskés. A tüskék a lecsüngő szár megkapaszkodását segítik. Klárisfű néven is ismert, ugyanis az idősebb korában apró fürtökben megjelenő kis illatos, fehér virágai nyomán kifejlődő, eleinte borsónyi méretű zöld bogyó termései érésükkor ragyogó élénk piros gyöngyszemek (kláris) módjára látványosan díszlenek, belsejükben fekete, bogyónként három magot rejtve.

Az aszparágusz gyökerein jellegzetes koloncos képződmények találhatók, amelyek azon felül, hogy tápanyag-raktározók, vizet is tartalmaznak. A szárazság tűrését ezeknek köszönheti, de ugyanezt segíti a szinte fenyőtűszerűen kemény, viaszbevonattól fényes lombozata is.

Igényei, gondozása:

Fényigénye:

Nyáron félárnyékos helyen tartsuk, az erős napsugárzástól minden időben óvjuk, mert az aszparágusz levelei megéghetnek. Kertben akár fára is akaszthatjuk cserepét, így a fa lombján keresztül csak szűrt fényt kap. Ha nyárra kiültetjük a napos kertbe, a napfényhez fokozatosan szoktassuk hozzá, így különösen sűrű, tömött és kemény lombozatú lesz, sőt rendszerint jobban is virágzik. Télen tegyük világos helyre.

Hőigénye:

Télen tartsuk hűvös helyen, ekkor maximum 10-15 °C-ot igényel, ennél magasabb hőmérsékleten levelei elkezdenek sárgulni, hullani és megnyúlt, vékony, többnyire "levéltelenül" maradó hajtásokat fog nevelni. Az ilyen hajtást tavasszal tőből vágjuk vissza, néhány hét múlva erőteljes leveles hajtások fejlődnek majd. -1 °C-ig fagytűrő. Egyéb időszakban átlagos meleget (18 - 25 °C) igényel.

Vízigénye:

Az aszparágusz jól tűri a szárazságot. Ez részben a levelek kicsiny párologtatási felületének köszönhető, de nagyrészt a gyökerén található víztároló gumócskáknak tudható be. Ha megfeledkezünk az öntözésről, a növénynek van mihez nyúlnia, a víztartó gyökérgumókból szállítja a vizet a többi részbe.

Átültetésnél jól láthatók ezek, sőt azt is elárulják, hogy viseltük gondját. A jól tartott növények gyökerén sok, áttetsző, vízzel telt gumót találunk, a sokat nélkülözöttnél a gumók töppedtek. Előfordulhat, hogy a növény az erős fejlődés következtében a cserepet szétnyomja, a peremes cserépnél ez ritkábban fordul elő.

Bár jól tűri a szárazságot, a rendszeres nyári öntözést meghálálja (2-3 nap), főleg ha ez 2-3 hetenkénti tápoldatozással is párosul. Öntözzük alulról, ha a talaját már száraznak tapintjuk. A túlöntözés és a meszes, kemény víz előidézheti a lombozat sárgulását, hullását. Nagyon nagy melegben (25 °C felett) permetezzük az aszparágusz leveleit.

Télen, hűvös, világos szobában tartva egészen kevés vízzel is beéri, csak éppen ki ne száradjon teljesen. 2-3 hetenként öntözzük. Ekkor nincs szükség tápoldatozásra.

További gondozása:

Nyárra legjobb szabadba helyezni, sőt már április elejétől kikerülhet. Kihelyezés előtt, a télen elszáradt hajtásokat (különösen, ha a tél során teljes volt a lombvesztése) tőben le kell vágni, hogy azután helyettük újak fejlődhessenek.

Fiatal korában még évente ültessük át semleges kémhatású, illetve gyengén savanyú virágföldbe. Idősebb korban, amikor már 15-20 cm-es átmérőjű cserépbe kell ültetni, vagy nagyobb edényben tartható, elég három évenként átültetni. Ilyenkor eltávolítható a gyökérgumójuk egy része, hogy ne igényeljen túlságosan nagy tartóedényt, az aszparágusz ezt károsodás nélkül elviseli.

Ha túlságosan elburjánzott, éles késsel akár két részre is vághatjuk a növényt. Miután az edényét eltakarja a leomló lombozat, valamint a gyorsan fejlődő gyökérzet szétfeszítheti a cserepet, nem érdemes drága tartóedényt vásárolni számára.

A nyári nevelése során, a szárazságtűrése ellenére bő vízellátása mellett tápanyag utánpótlást is igényel, és ekkor a tápoldatozást is jobb fejlődéssel hálálja meg. Idősebb korában a tápanyagok oly módon is pótolhatók, hogy földjének a felső rétegét lekaparjuk, a gyökerek számottevő megsértése nélkül, és helyére trágyás földet terítünk el, amiből az öntözővíz mossa majd a gyökerekhez a tápanyagokat.

Szaporítása:

A szaporítása, annak ellenére, hogy bogyótermésében kifejlődő fekete magvai csíraképesek, mégsem magvetéssel, hanem a tőosztással lehetséges a legegyszerűbben, házi körülmények között. Az aszparágusz tőosztása a tél elmúltával, illetve tavasszal, az újra erőteljes hajtásképzés megindulása előtt a legkedvezőbb.

Magvetéskor viszont a saját tövön fejlődött vagy máshonnan beszerzett magokat a terméshúsból való kifejtésük után áztassuk egy napig langyos vízben és csak ezután vessük el, apró cserepekbe, párosával, homokos földkeverékbe.

A magvetést és a kis növényeket is, világos, meleg helyen tartsuk, gondos öntözéssel. Növekedésük során többször át kell ültetni őket, mind nagyobb edényekbe, tápdús földbe. Kétéves, jól fejlett töveinek már 10-12 cm átmérőjű cserép szükséges. Előfordulhat az is, hogy mire átültetnénk, már szétnyomja a cserepét az erőteljes fejlődés következtében.

Az aszparágusz leggyakoribb betegsége, kártevője, pusztulásának főbb okai:

Kártevői a levéltetvek, pajzstetvek, takácsatkák. Ezek ellen permetezéssel védekezhetünk.

Télen túl magas hőmérsékleten és/vagy kevés fénynél levelei elkezdenek sárgulni, hullani és megnyúlt, vékony, többnyire "levéltelenül" maradó hajtásokat fog nevelni.

Túlzott napsütés vagy kiszáradt föld következménye lehet a sárguló, barnás vagy égett szélű levél, valamint a levélhullás.

Túlzott öntözés vagy gyökérrothadási betegség miatt az aszparágusz elpusztulhat.

Figyelmeztetés:

Az aszparágusz minden része mérgező. Bogyói enyhén mérgezőek, hasmenést, hányást és gyomorpanaszokat eredményezhetnek, a növényi nedvek pedig bőrirritációt okozhatnak.

Források:
http://www.kertpont.hu/
http://www.tuja.hu/
http://www.ezermester.hu/