Bunkóliliom (Cordyline) gondozása

A színeslevelű bunkóliliom tudományos neve Cordyline fruticosa. A bunkót illetve buzogányt jelentő görög "kordyle" szóból származó tudományos előneve a gyökereken található és tápanyag-raktározásra szolgáló bunkószerű megvastagodásra utal. A növény Kelet-Ázsia és India trópusi területeiről származik. A sárkányfafélék illetve a Dracaena-k közeli rokona. Ezektől abban különbözik, hogy míg a sárkányfák gyökerei színesek (narancssárga színezetűek), a bunkóliliomé fehérek.

A bunkóliliom (Cordyline fruticosa) alakja faformára emlékeztetően felfelé törő. Idővel magassága a másfél métert is meghaladhatja. Alsóbb levelei elvesztésével csúcsrésze mintegy koronázó levélüstök lesz. Szára hajlamos az elgörbülésre. Levelei nyelesek, széles lándzsa alakúak, inkább lágy, mintsem merev tapintásúak.

Maga a levélszín a zöld és a vörös különböző árnyalataiból adódik. A fiatalkori élénk bíborszínt a korosodás folytán pirosas rózsaszín vagy rézvörös árnyalat váltja fel. Ezt a színkavalkádot erősítik még sávokban vagy foltokban fehér és csontsárga színárnyalatok is. A színeződés fényhiányban meghalványul, sőt, akár fakózöldre is változhat. Ennek következtében, a fényellátottság időbeni eltéréseinek megfelelően különböző színeződésű levelek követhetik egymást. Virágai aprók, lilás-rózsaszínűek. Termetes, összetett fürtben, bugavirágzatban nyílnak, de nem igazán díszesek.

A növény képes 60-80 cm hosszúságot elérni teljes szétágazás nélkül. A nagyobb levelei (10 cm) lándzsa formában, és spirál alakban helyezkednek el. Ezek hosszúsága elérheti akár a 30-40 cm-t, és piros, rózsaszín, sárga, élénk és fényes színekben pompáznak.

Elhelyezése szoliterként a legideálisabb, de igen mutatós télikertben és növényvitrinben is. Megoldható hidrokultúrás tartása is, ha égetett agyag-granulátumba ültetjük, és tápoldattal látjuk el.

Igényei, gondozása:

Fényigénye:

A bunkóliliom igényli a világos, de nem napos, vagyis közvetlen napsütés nélküli helyet.

Hőigénye:

Mivel melegkedvelő, nyáron 20 °C-nál magasabb hőmérsékletet kíván, de még télen se tartsuk 15 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten. Akkor legszebb a lombszíneződése, ha egészen magas, közel 30 °C körüli hőmérsékleten, páradús légterű helyen tartjuk.

Ügyeljünk a huzatmentességre és a hőingadozás elkerülésére, mert az levélhullást okozhat.

Vízigénye:

Páraigénye télen-nyáron igen nagy. Egyenletes talajnedvességet és légnedvességet kíván. A túlzásokra érzékenyen reagál, tehát ne öntözzük túl a bunkóliliomot, mert a túlöntözés gyökérfulladást okozhat, de ne is hagyjuk kiszáradni.

Egész évben 2-3 naponta kaphat vizet, télen viszont, főleg ha 16 °C-on telel, elég 4-5 naponta kissé öntözni, mindig akkor, ha a földlabda teteje megszikkadt. Ha 20 °C-on telel gyakrabban kell öntözni.

Tápanyagigénye:

Tápanyagigénye mérsékelt, különösen a nitrogén tekintetében, melynek túlzott bősége a levélszíneződést ronthatja, valósággal kizöldítheti. Növekedése idején tíznaponta két ezrelékes töménységű tápoldatot kaphat, amely azonban ne csak nitrogént tartalmazzon, hanem foszfor és kálium tartalmú is legyen, más mikroelemekkel kiegészülve.

Ha már túlságosan is felnyurgult, felkopaszodott a tőközeli visszavágás ajánlott, ami a bunkóliliom elágazódását is elősegíti. Átültetni elegendő kétévenként, legjobb tavasszal ha a gyökerek túlnőtték a cserepet. Általában a cserép alján szoktak előbukkanni, vagy a főgyökér - amely nagyon vastag és erőteljesen nő - kitaszítja a földlabdát a cserépből. Az átültetés február végén, márciusban történhet meg. Tőzeg alapú földkeverékbe ültessük, mint pl. a Florasca B virágföld.

Szaporítása:

A bunkóliliom szaporítása a hajtáscsúcs dugványozásával a legcélszerűbb, azonban ez szobai körülmények között nem szokott sikerrel járni. Inkább próbálkozzunk az idősebb korban megjelenő sarjak leválasztás utáni meggyökereztetésével.

A hajtásokat egymástól szétválasztva egy homokos alaptőzegbe ültetjük. A szaporítás arról szól, hogy a növényeknek egyes ágait - zöld hajtásokat vagy a már elfásodott ágakat a földbe hajtjuk, hogy itt gyökeret verjenek. A bujtatást, a növény nyugalmi állapotában végezzük el fagymentes időben, tél vége felé azért, hogy a nyarat kihasználva a növények új erőre kapjanak.

Törzsökös magvaiból kiválóan lehet szaporítani. A magokat tavasz elején kell elvetni, leveles, földes és homokos alaprétegben. A sarjadzás 20-22 °C-on kezdődik. A bunkóliliom palántákat cserepekbe ültessük el. Különösebb gondozást nem igényel.

Nyári időszakban közvetlen napsütésektől árnyékolással óvjuk. Fontos a leveleinek a rendszeres mosása és tisztán tartása. Nyaranta, havonta 1-2 szer, 0.2% töménységű folyékony tápoldattal növelhetjük termékenységét.

Ha felkopaszodott egyik növényünk szára, készíthetünk belőle dugványt. 6-8 cm-es darabokra vágva, rügyekkel felfele ültetőközegbe állítjuk. Ilyen ültetőközeg lehet a tőzeg és homok keveréke. Ez egyrészt tartja a nedvességet, de a felesleget könnyen átengedi.

A dugványokat csak nagyon óvatosan öntözzük, mert könnyen berothadnak, és biztosítsunk párás környezetet, félárnyékos helyet. Ideális gyökereztetési hőmérséklet 18 °C. Akkor sikeres a vállalkozásunk, ha megjelennek az új rügyek a hajtásokon. Ebben az esetben már külön is ültethetjük kis növényeinket.

A bunkóliliom leggyakoribb betegsége, kártevője, pusztulásának főbb okai:

Károsítói a száraz körülmények között megjelenő pajzstetvek, takácsatkák és tripszek.

Túlöntözés miatt gyökérrothadás léphet fel, a rendszertelen öntözés pedig levélsárgulást idézhet elő.

Források:
http://www.ezermester.hu/
http://www.tuja.hu/
http://www.edenkert.hu/
http://www.nlcafe.hu/
http://www.hotdog.hu/