Kövirózsa gondozása

A kövirózsa a varjúhájfélék (Crassulaceae) kövirózsaformák (Sempervivoideae) alcsaládjának két nemzetsége. Alakjuk hasonlósága miatt időnként kövirózsának nevezik még az Aeonium, a Tacitus és az Echeveria nemzetség tagjait, sőt, más tőrózsás növényeket is, de szűkebb értelemben csak a télálló Sempervivum és Jovibarba nemzetség tagjait tekintjük kövirózsának (a Jovibarbát korábban a Sempervivum alnemzetségeként kezelték). Magyarországon két fajuk honos, mindkettő védett.

Főleg Európában gyakori, jellegzetes levélrózsái többnyire a hegyvidékek sziklás, napos lejtőin tűnnek fel. A karsztsziklagyep egyik jellegzetes növénye.

Pozsgás (levélszukkulens) évelő, sok sarjat nevelő, talajtakaró vagy párnás. Tőrózsában növő levelei változatos méretűek, csúcsuk a fajtól függően tompa vagy hegyes, a színük zöld, kékes vagy pirosas.

A kövirózsa kétivarú, aktinomorf virágai vastag, pozsgás levelekkel vagy pikkelylevelekkel borított száron a kifejlett tőlevélrózsák közepéből emelkednek ki, és annak csúcsán, bogernyővirágzatban nyílnak a nyári hónapokban. Színük fajonként más és más: többnyire fehér, sárga, rózsaszínű, piros, számtalan árnyalattal.

Az elvirágzott tőrózsák elpusztulnak, de az addigra legyökerezett sarjak tovább élnek és áttelelnek. Erre utal a Sempervivum nemzetség – és vele az alcsalád – neve is (semper = mindig, állandóan; vivum = élő, eleven).

Igényei, gondozása:

Vízigénye, fényigénye

A kövirózsa egy rendkívül szárazságtűrő és szinte igénytelen növény, gondozása egyszerű. A sok napsütést meghálálja és minél több a fény, annál jobban fejlődik. Azonban a pangó vizet nem szereti, így fontos, hogy ne legyen túl nedves a talaj, ahova el lesz ültetve.

A kövirózsa nagyon szárazságtűrő növény, a vizet a leveleiben eltárolja. Ritkán kell csak öntözni és fontos, hogy két öntözés között hagyni kell a földjét kiszáradni. Ideális dísznövény lehet azok számára is akik néha elfelejtkeznek a locsolásról. Bár rendkívül szárazságtűrő, fejlődéséhez szüksége van vízre, csak arra figyeljünk oda, hogy ne álljon meg alatta a víz.

Vízhiány, nagy szárazság esetén levelei megpuhulnak, petyhüdté válnak, alsó levelei elszáradnak. Ha már ezt látjuk sürgősön öntözzük meg.

Ültetése

A kövirózsa sekélyen gyökerezik, legalkalmasabb számára a kevés humuszt tartalmazó, laza, jó vízáteresztő képességű talaj, amely lehetővé teszi a gyökérzet számára, hogy jól fejlődjön. Olyan területeken, ahol nem tud elfolyni a víz, könnyen kirothadhat.

Ha a talaja, cserépbe ültetve földje túl sűrű, akkor fontos, hogy javítsuk a vízelvezetést. Erre a legjobb megoldás ha a földjét apró kavicsokkal, homokkal keverjük össze, hogy fellazítsuk azt, így a felesleges víz könnyebben elfolyik a gyökerektől. Ezzel biztosítva a kövirózsa egészséges fejlődését és szép virágzását.

A kövirózsát nem csak sziklakertbe lehet telepíteni, hanem lapos növénytálban, más pozsgások társaságában is szépen díszlik. Kőpárkányon vagy kivágott fa törzsén különösen, sőt, télen a verandán is üde látvány egy-egy kövirózsás tál. Ideális dísznövény lehet az medencepartok, kerti tavak, erkélyek és teraszok számára is.

Teleltetése

Télen sem igényel különösebb gondozást, a nálunk lévő enyhe teleket elviseli a kövirózsa. Ha cserépben tartjuk érdemes hűvös, de fagymentes, lehetőleg világos helyen teleltetni.

Öntözni ilyenkor nem szükséges, csak ha a vízhiány tüneteit látjuk a levelein.

Kövirózsa szaporítása

Szaporítása sarjról:

Óvatosan csúsztassunk egy ültető kanalat a kövirózsa egyik sarja alá a talajba. Nem kell túlságosan mélyre ásnunk, mert olyan sekélyen gyökerezik, hogy gyakorlatilag kézzel ki lehet húzni a talajból. De ne próbáljuk így kivenni a növényt, mert károsíthatjuk a gyökereket.

Ha kinn van a talajból, egy jó éles késsel vágjuk el az indát, hogy elválasszuk a sarjnövényt. A sarjakat egy-két napig tartsuk hűvös, árnyékos helyen, amíg a vágási felületet teljesen be nem borítja a kallusz, így megakadályozzuk a rothadást. Ezután ültessük át a kövirózsát az új helyére.

Az ültetőföld ne bővelkedjék tápanyagban, a szerény igényű kövirózsa megelégszik bármilyen homokos, köves talajjal, csak az a fontos, hogy az esővíz könnyen elfolyjon a gyökerei közül. Agyagos talajú kertben folyami homokot és kavicsot kell szétteríteni tíz centiméter vastagon, közé pedig néhány nagyobb követ, illetve szikladarabot kell tenni.

Kirándulás közben sok szép formájú, lyukacsos követ lehet találni, ezek réseibe, repedéseibe némi földdel egy-egy levélrózsa kerülhet. Az így beültetett kő magában is állhat a külső, napos ablakpárkányon, ahol bizonyos idő elteltével mozgalmas kövirózsacsalád "ver tanyát".

Szaporítása magról

Könnyen szaporítható magvetéssel is, de csak a fajtaazonos, úgynevezett F1-hibrid magját érdemes elvetni. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb meggyökereztetni a tőlevélrózsát.

A kövirózsa leggyakoribb betegsége, kártevője, pusztulásának főbb okai:

A szárazság és fényhiányos megnyúlás. A megnyúlás a fényhiánnyal és a nem megfelelő tápanyagellátással hozható összefüggésbe. Ha csökken a fény mennyisége, de a hőmérséklet is alacsonyabb - például ősszel -, nem következik be ez a deformáció. Ha azonban a fényintenzitás csökkenése magas hőmérséklettel párosul - mondjuk gyomok árnyékolása esetén - az a levelek megnyúlását vonja maga után.