Leander - Nerium Oleander - rózsaszín
Leander - Nerium Oleander - fehéres -small Leander - Nerium Oleander - magtok, maghüvely -small Leander - Nerium Oleander - pirosas - cserépben -small Leander - Nerium Oleander - rózsaszín -small

Bérkalkulátor 2024 - munka.krp.hu

Leander gondozása

Latin neve: Nerium oleander

Magyar neve babérrózsa, de ezt kevesen használják. Leander néven lett közismert. Mediterrán növény, viszont jól tarthatósága miatt eléggé elterjedté vált más éghajlatokon, így nálunk is. Akár a 1.5 - 2 méteres magasságot is elérheti. Eredeti élőhelyein sövényként is használják, de nálunk a telet a szabadban nem élné túl, így ha sövényt szeretnénk belőle, akkor is csak cserépben érdemes egymás mellé tenni, hogy télen melegebb helyre tudjuk vinni. Virágai változatosak, fehér, piros, rózsaszín, sárga színekben pompáznak.

Igényei, gondozása:

Fényigénye, hőigénye:

Fénykedvelő növény, a hőséget nagyon jól tűri, egyenesen szereti. Lakásban déli fekvésű ablakba tegyük. Tavasszal, március táján, ha már 10 °C körüli a hőmérséklet és elmúltak a fagyok, kivihetjük a növényt. Először még inkább félárnyékos helyre tegyük, hogy hozzászokjon a napsütéshez. Ha egyből kiraknánk a tűző napra, a levelei megéghetnek az erős napsugaraktól. Körülbelül 1 hónap múlva már tehetjük végleges helyére. A leander nagyon szereti a napot és a meleget is, így ajánlott olyan helyre tenni, ahol reggeltől estig kap napfényt és nem árnyékolja be semmi. Ha nincs ilyen, akkor a legnaposabb helyre tegyük. Lehet napsütötte fal mellé is tenni, mert a falról visszaáramlik a meleg vagy olyan helyre, ahol kicsit meg tud rekedni a meleg.

Vízigénye:

A leander nagyon vízigényes növény. Tavasszal és ősszel még elég mérsékeltebben öntözni csak ne hagyjuk kiszáradni. Érdemes ekkor reggelente öntözni, mert estére már lehűl a levegő és megfázhat a növény. Nyáron már akár napi kétszer is öntözhetjük, ha igényli, akkor többször is. A legjobb ha este fele jól megöntözzük és hagyjuk, hogy reggelre felszívja a vizet, de ha reggel már száraz a földjének teteje, akkor ne sajnáljunk adni még egy kis vizet neki. Ilyenkor öntsük tele a tálkáját vízzel, így remélhetőleg estig - a következő locsolásig - elég lesz neki és biztosan jól fogja viselni a meleg tűző napot is. Nyáron figyeljünk arra is - ha nap közben is locsolni kell - hogy a leander földje fel tud forrósodni a nagy melegben, így érdemes inkább langyosabb vizet adni neki, semmiképp sem hideget, mert ettől besárgulhatnak és lehullhatnak az alsó levelei. Télen éppen csak annyi vizet kapjanak, hogy a földjük ki ne száradjon.

Leander teleltetése:

Ugyan jól tűri a hideget is és néhány faja a gyengébb mínuszokat is túléli, azért elmondható, hogy jobb ha ősszel, állandó 2 - 6 °C-os hőmérséklet esetén már elrakjuk őket pihenni. Ne hagyjuk kint, ha már mínuszok vannak. Ha ráérünk vele foglalkozni, tehetjük azt, hogy nappal amíg még pluszok vannak kivisszük őket és estére behordjuk védett helyre, de ez nem szükséges. Téli helyükön is legyen minimum pár fok, 5 °C az ideális. Melegre ekkor már nincs szükségük, ahogy napsütésre sem, ilyenkor pihennek, vegetálnak, ezért elrakhatjuk őket a pincébe is akár. Ha csak melegebb 10-15 °C-os helyen tudjuk teleltetni, akkor csak nagyon kevés vizet adjunk neki, mert megnyúlhat és ezáltal csúnyává válik.

Metszése:

Ajánlott minden tavasszal visszavágni a leander hajtásait, hogy az új hajtások bőségesen tudjanak virágozni. Hogy bőséges és egyenletes legyen a virágzás a harmadoló metszést alkalmazzuk. Ezáltal szépen bokrosodik is majd a növény. Tehát metszéskor minden második oldalhajtás kétharmadát vágjuk le, a többinek pedig csak az egyharmadát. Ugyanakkor, ha teleltetés után néhány napon belül nem jelennek meg rügyduzzanatok az ágakon, akkor a hajtásokat tőből ki kell vágni. Vannak akik ősszel is visszavágják a leandert, ezt is lehet, de nem szükséges.

Teleltetés előtt, ha vannak még olyan bugák, melyek nem virágoztak ki teljesen, akkor megfelelő teleltetés mellett ezek újra elkezdenek virágozni, bár nem ugyanolyan intenzitással és nem is lesznek olyan mutatósak, mint az új bugákon lévők. Aki szeretné, hogy leandere teleltetés után mielőbb virágba boruljon, az hagyja meg ezeket a bugákat, viszont azt tudni kell, hogy ez hátráltatja az új bimbók megjelenését és némiképp csökkenti a növekedést is, ami előnyös is lehet, ha már elég nagy a növény.

Viszont, ha erőteljesebb növekedést szeretnénk elérni és azt, hogy hamarabb legyenek új bugák a növényen, akkor még ősszel vágjuk le őket. Azért is hasznos lehet ez, mert a kártevők könnyen megtelepedhetnek a bugákban és tavasszal életre kelve kárt tesznek növényünkben.

Tápanyagigénye, tápoldatozás:

Amit a legjobban meghálál, ha a tavaszi átültetéskor igazi marha trágyával dúsítjuk a földjét, de ez nem mindenki számára elérhető. Ekkor marad a tápoldatozás, ami persze akkor is kell, ha kevertünk marhatrágyát a földjébe. Hetente egyszer érdemes tápoldatozni. A víz és tápoldat arányát mindig tartsuk be a flakonon írtak alapján. Van kimondottan leanderek számára készített tápoldat is. Természetesen ez lenne a legjobb, de ha van már otthon virágzó növényeknek szánt tápoldat az is megteszi. Tavasszal, átültetés után egy - két hónappal érdemes elkezdeni és egészen kora őszig ajánlott tápoldatozni, ősszel viszont már csak ritkábban. Legalább egy hónappal azelőtt, hogy eltennénk a növényeket télire, már hagyjuk el a tápoldatot. A telelés ideje alatt egyáltalán ne adjunk neki.

Ha nincs marha trágya, ajánlják még az Osmocote tápszert. Ez a nedvesség hatására fokozatosan bomlik le és engedi ki magából a tápanyagot. Leanderhez 6 hónap alatt lebomlót érdemes vásárolni. Legjobb átültetéskor a földbe keverni, de ha nem ültetjük át a növényt, akkor legalább egy réteg földet szedjünk le róla és szórjuk meg a földet a cserépben, majd fedjük vissza.

További gondozása:

Mivel elég nagyra nő és szép nagy gyökeret is növeszt érdemes körülbelül ugyanolyan magas és széles cserépbe ültetni, nehogy felboruljon. A műanyag lukas cserepet találták legtöbben a legjobbnak. A növény méretének megfelelő cserepet válasszunk, mert a virágzáshoz igényli a tápanyagot.

A leandert ajánlott évente átültetni. Amíg kicsik addig ez könnyű is, de ahogy cseperednek ez egyre nehezebbé válhat, ezért a közepes vagy nagyobb méretű növényeket már csak két évente szokták átültetni. Ha már olyan nagyra nőtt, hogy nem tudjuk átültetni, akkor is legalább egy felszíni talaj cserét kell végezni, hogy friss tápanyaghoz jusson. A cserép mérete minden átültetésnél legyen egyel nagyobb, mint előzőleg, hogy a gyökerének legyen hova nőnie.

A leander bármikor átültethető, de a tavaszi átültetés a leggyakoribb, amikor már estére sem kell a növényt fagymentes helyre vinni. Laza, jó vízáteresztő képességű általános vagy B típusú földet használjunk, lehet direkt mediterrán növényeknek való földet is vásárolni. Teleltetés előtt csak akkor kell átültetni, ha már túl sok föld nélküli gyökere van, mivel a pihenési időszakában is nől egy keveset a gyökere. Ezt érdemes szeptember környékén végezni.

Ha már akkorára nőtt a leanderünk, hogy nem szeretnénk nagyobb cserépbe ültetni, nem szeretnénk, hogy még nagyobbra nőjön vagy nincs már akkor helyünk, akkor jöhet a gyökér metszése. Óvatosan fektessük le a növényt és húzzuk le a cserepet a földlabdáról. Ezután hagyjuk 1-2 napig száradni, mert így könnyebb maga a művelet. Ha ezzel megvagyunk, akkor késsel vagy fűrésszel - amivel könnyebb - vágjuk le a vastag, föld nélküli gyökér részeket. Akár 5-10 cm vastagon is vághatunk, körbe a földlabda oldalán, alján és tetején is. Végén azért egy kis föld nélküli gyökeret hagyjunk és kicsit lazítsuk is fel a megmaradt földlabda oldalát, alját és tetejét is, hogy a megmaradt gyökerek könnyebben be tudják majd nőni az újonnan kapott földet. Tegyünk a cserép aljára földet, majd állítsuk bele a növényt és töltsük fel az egész cserepet a friss földdel, a tetejére is jusson bőven az új földből. Ősszel ne végezzünk gyökér metszést, mert nem tudna regenerálódni a növény.

Szaporítása:

Hajtásról való szaporítás

A hajtásról való szaporítás a legegyszerűbb és legfőbb előnye, hogy ilyenkor az anyanövénnyel teljesen azonos leanderünk lesz. Tavasszal ajánlott szaporítani, amikor amúgy is visszametsszük a leandert, valamint így lesz ideje is megerősödni az új növénynek, hogy átvészelje a teleltetést. Legjobb, ha egy már virágzó ágvégről vágunk hajtást és legjobb a félfás ág, a teljesen fás ágnál nem biztos hogy sikerül a gyökereztetés.

Az ág alja (a vízbe kerülő rész) lehetőleg fél - 1 cm-rel egy levélcsomó alatt legyen és vágjuk ferdén az alját, ezek által könnyebben gyökeresedik. A levágott hajtások vízbe kerülő részéről vágjuk le a leveleket, hogy elkerüljük a penészedést, rothadást. Tegyük őket megfelelően nagy üveg, akár befőttes üvegbe, amiben tudjuk úgy cserélni a vizet, hogy ne kelljen a leandert kivenni az üvegből, hogy ne sérüljenek az új gyökerek. A vizet érdemes gyakran cserélni esetleg után tölteni, ne hagyjuk elfogyni. 2-3 naponta a friss víz nagyon jó, de elég hetente is a csere, viszont ha fogy a vize, akkor  töltsük után. Tegyük az üveget jó meleg helyre, egy nyugatra néző ablak tökéletes, de máshova is tehetjük, lényeg, hogy meleg legyen.

Gondozástól függően 4-8 hét alatt már elég dús és fejlett gyökérzetet növeszt ahhoz, hogy földbe ültethessük. Az újonnan szaporított növényekkel úgy kell bánni, mint a teleltetésből kihozottakkal. Először védett, keleti fekvésű helyre tegyük és fokozatosan szoktassuk az erősebb napsugarakhoz.

Magról való szaporítás

Magról való szaporítás különlegessége, hogy nem lehet tudni milyen színű leander fog felcseperedni, mert nem feltétlenül lesz ugyanolyan, mint az anyanövény, még akkor sem, ha egy hüvelyen belüliek a magok. Hátránya pedig, hogy akár három évet is várni kell az első virágzásra, így ez inkább a türelmesebbeknek való művelet. Nem minden leander hoz szaporításhoz megfelelő magokat, a rózsásak szinte soha, a szimpla szirmúak szinte mindig, a duplák pedig csak néha.

A magokat a hüvelyekben találjuk. A nyár közepe táján növőkből tartsunk meg pár hüvelyt és hagyjuk őket beérni. Az érés január végére, februárra fejeződik be - tehát a teleltetés ideje alatt -, ekkor a hüvelyek széthasadnak. Óvatosan szedjük ki a magokat és tegyük el azokat vagy ha tudunk számukra meleg helyet biztosítani, akkor akár el is ültethetjük őket, így akár áprilisban már ki is vihetjük a kis leandereket. Természetesen itt is úgy kell kezelni az új növényeket, mintha most hoztuk volna ki őket a teleltetésből.

Nem minden magból lesz új növényünk, ezért érdemes vízben hajtatni ültetés előtt. Tegyünk vizet egy tálkába vagy befőttes üvegbe és tegyük bele a magokat. A magok a víz felszínén fognak lebegni. Érdemes valami magasabb tálkába tenni, mert szárat és levelet is növeszt. A gyökeresedésre fajtától függően 1 vagy akár 4 hetet is várni kell és még ezután is meg kell várnunk, hogy legalább két levélke kifejlődjön, majd ezt követően már nyugodtan palántázhatjuk - ültethetjük földbe - a kis csemetéket. Egy cserépbe egy csemetét érdemes tenni. Sajnos nem meglepő, de még így se biztos, hogy életben maradnak az újoncok.

A leander leggyakoribb betegsége, kártevője, pusztulásának főbb okai:

Teleltetés alatt a pangó víz a gyökér gombásodásához vezethet, ezért ilyenkor nagyon figyeljünk oda az öntözésre.
A hideg víztől besárgulhatnak, lehullhatnak az alsó levelek.

Leggyakoribb kártevői a pajzstetvek, ezek leginkább a levelek alján helyezkednek el. Természeten módon úgy távolíthatjuk el őket, ha fogunk egy vödör vizet, felveszünk egy rostos kesztyűt és megpróbáljuk óvatosan ledörzsölni, lehúzkodni ujjainkkal a levélről a tetveket. Minden lehúzás utána mártsuk vízbe a kezünket, hogy lejöjjenek a tetvek a kesztyűről. Másik megoldás a permetezés. A Karate 2,5WG egy nagyon olcsó szer és más növényen is használható (pl. rózsákon).

A pajzstetvek következménye lehet a korompenész - ez egyfajta ürülék -, mely ellen a pajzstetvek elpusztításával védekezhetünk. A pajzstetvek elpusztulása után ottmaradt korompenészt alaposan mossuk le a leander leveleiről.

Levéltetvek is támadhatják, de csak komoly fertőzés esetén érdemes permetezni, mert ezek könnyedén lemoshatók.

A takácsatkák nagyon apró fehér foltokat hagynak a leveleken. Kisebb fertőzéskor a kisebb növényeket fejjel lefele mártsuk vízbe és próbáljuk megtisztítani a leveleket, nagyobb növények esetében, ha nem virágzik a leander, slaggal locsoljuk meg a leveleket, főleg az aljukat. Ezt a folyamatot ismételjük legalább egy hétig. Amikor már nagy a fertőzés, nincs más hátra permetezni kell, ezért legjobb ha inkább a megelőzésre koncentrálunk. A Nissuron WP nevű szert nagyon hatékonynak találták. Tavasszal és a nyár folyamán még egyszer permetezzük vele a még atka mentes leveleket. Érdemes lehet teleltetés előtt is egy ilyen kétszeri permetezés.

Az Üvegházi molytetvek nem okoznak igazán nagy kárt, de könnyedén el tudnak szaporodni és elcsúfítják a növényt. Petéik könnyedén letörölhetők a levelekről és érdemes is mielőbb megszabadulni tőlük. A levelek gyakori mosdatása, locsolása és a sok eső segíthet még.

A leanderreák egy baktérium okozta betegség és nagyon nehéz az ellene való küzdelem. A leveleken sárgás szélű, kerek, kidudorodó göbök jelentkeznek, a szárakon burjánzás, kéregpattogzás, torz virágok, torz maghüvelyek. Ha nem sajnáljuk nagyon, akkor a legjobb ha azonnal elégetjük a növényt vagy legalábbis elkülönítjük. Ugyan nem garantált, de többeknek sikerült megmenteni a leanderrákban szenvedő növényüket a beteg részek eltávolításával, megfelelő gondozással és esetleg ezüstkolloid vagy gombafertőzések elleni szerek permetezésével. A fertőzött növény gondozásához, metszéséhez használt eszközöket mindig fertőtlenítsük mielőtt az egészséges növényhez nyúlnánk velük. Áztassuk 1-2 percig hipóba vagy tartsuk nyílt lángba az eszközt.

Figyelmeztetés:

A leander az egyik legveszélyesebb mérgező növény, minden része mérgező (levele, szára, virága, gyökere, ...). Méreganyagai halálosak lehetnek emberre és állatra egyaránt. A növény számos olyan anyagot tartalmaz melyeket kis mennyiségben gyógyászatban is használnak ugyan, de nagy mennyiségben erősen mérgezők. Méreganyagai émelygést, hasmenést, súlyosabb esetben izomgyengeséget, görcsöket, szív- és keringési zavarokat okozhatnak. Tünetei lehetnek még a nagymértékű nyálzás, hasi fájdalom, veseelégtelenség. A központi idegrendszert megtámadva álmosságot, remegést, rohamokat, ájulást és kómát is okozhatnak, ami végül halálhoz vezethet. A tünetek észlelésekor azonnal forduljunk orvoshoz!

Ebből kifolyólag a leander metszésekor, átültetésekor és egyéb gondozásakor ajánlott kesztyűt viselni, hogy a növény nedve ne érintkezzen bőrünkkel. Természetesen fogyasztásra sem alkalmas.

Források:
leanderek.gportal.hu
leanderfa.gportal.hu
hvg.hu

Like-old a Facebook oldalát!

Kérünk, hogy támogass minket! Neked csak egy
kattintás, de nekünk nagyon sokat jelent.

Már kedvelem az oldalt!