A flamand botanikusról, Matthias de L'Obelről elnevezett lobélia különösen népszerű a növénykedvelők körében, ezt pedig nem másnak köszönheti, mint csodálatos, színes virágainak. A kék lobélia, amelyből létezik csüngő és álló változat is, nem nő nagyra, magassága nem haladja meg a 25 centimétert. Kis termete ellenére gyönyörű dísze lehet bármelyik erkélynek, köszönhetően a növényt májustól októberig díszítő apró, finom virágoknak. A Dél-Afrikából származó faj évelő ott, ahol fagymentesen tudják teleltetni, egyébként egynyári virágként nevelik. Létezik gömb alakú vagy párnaalkotó fajtája, a legfeltűnőbb azonban a csüngő növekedésű lobélia, amely egyaránt vonzza a tekintetet, legyen akár erkélyládába vagy függő kosárba ültetve.
Apró virágai már május második felétől nyílnak és egészen októberig vagy a fagyok beálltáig pompáznak. Ma már kapható fehér és rózsaszín fajta is mégis a kék lobélia a legelterjedtebb. A lobéliát nem csak a kertbe, de erkélyünkre is ültethetjük, legyen szó balkonládáról vagy egy nagyobb dézsáról feltűnő színfolt lesz. A kert napos részébe talajtakaróként vagy szegélynövényként is kitűnő választás, nagyon jól mutat más alacsony növésű kerti virággal így pl. a bársonyvirág törpe változatával, fehér mézvirággal, vagy petúniával.
A lobélia sűrűn elágazó, alacsony növekedésű, lágyszárú dísznövény, mindössze 10 - 15 cm magasra nő, csüngő változata pedig zuhatagként omlik alá. A virágok alig haladják meg az egy centimétert, viszont olyan bőségben nyílnak a hajtásvégeken és a levélhónaljakban, hogy eltakarják a világoszöld lombot. További erénye, hogy igényei szerények.
Eredeti élőhelye Dél Afrika, épp ezért nálunk is jól viseli a meleg nyári napsütést és a hőséget. A lobélia kedveli a napfényt, de félárnyékos hellyel is megelégszik.
Az átmeneti szárazságot még elviseli, ám ilyenkor elfonnyadnak a hajtáscsúcsok. Egy alapos öntözés után viszont ismét életre kel a növény. A lankadt részeket vágjuk le! Rendszeres öntözést igényel, ha lehet a lobélia földje mindig legyen nedves.
Nevelése annyiból áll, hogy a palántákat tavasszal tápanyagban gazdag földbe kell ültetni, és rendszeresen öntözni. Ha a fővirágzás után, júliusban kétharmad részre visszavágjuk, a növény újabb hajtásokat fejleszt, és az első fagyokig virít az erkélyládában vagy a cserépben. Szabad földbe ültetve kitűnő szegélynövény.
Túl sűrűn nem tanácsos ültetni, mert a vékonyabb hajtások könnyen megnyúlnak és eldőlnek. Ültetés után egy hónap múlva már hetente egyszer adhatunk neki virágzást serkentő tápoldatot, így biztosítva lesz a folyamatos virágzás, ugyanakkor ezen tápoldat nélkül is bőségesen gyönyörködhetünk a lobélia virágaiban. Érdemes a nyár folyamán kétszer is visszavágni a tövet, főleg ha balkon ládába vagy virágtartóba neveljük, mert így megelőzzük a tő kiöregedését.
A lobélia palántáit tavasszal minden kertészet olcsón kínálja. A palántákat csak május végén ültessük ki. A frissen kiültet palántákat az első hónapban érdemes árnyékolni, mert a tavaszi nap kiégetheti a friss növényeket.
Magméret: kb. 30.000 mag/g. 1000 növény, előállításához kb. 0,5 g szükséges.
A vetést januártól márciusig végezhetjük. A csírázáshoz biztosítsunk 18°C-ot. A csírázás kb. 7-14 napot vesz igénybe. Vethetünk ládába vagy több magot szórva közvetlenül cserépbe. A magok fényre csíráznak, a vetést ne takarjuk be földdel.
A lobéliából pillírozott (drazsírozott) vetőmagot is kínálnak. Ezzel a vetésmóddal ládában sorba vagy szivartálcába vetve a tűzdelés megtakarítható. Egy-egy drazséból 3-8 növény fejlődik, így a fejlődő palánta egyenértékű a csokrosan tűzdelt palántával. Az így kikelt csokrok károsodás nélkül cserepezhetőek. A drazsét fungiciddel kezelik a palántakori betegségek ellen. Fokozottan ügyeljünk arra, hogy a vetőközeg mindig nedves legyen
Ha ládába vetettünk, a palántákat 4-6 hét elteltével (április táján) átültethetjük 9 cm-es végcserépbe, lehetőleg 3-5 növényt egy csokorba szedve. Esetleg egyesével is ültethetjük őket. A pillírozott vetőmagból eleve csokros palántát kapunk, ezt ne szedjük szét, egy csokrot ültessünk egy cserépbe. Némi edzés után májusban az erkélyládába vagy függőkosárba kerülhetnek.
A hőmérséklet az átültetés után kb. 18°C, később 12-15°C legyen. A törpe növekedésű fajták neveléséhez növekedésszabályozókra általában nincs szükség.
A szárazságot nem viseli, ilyenkor elfonnyadhat, kiszárad.
Források:
http://www.kertvarazsmagazin.hu/
http://ujember.katolikus.hu/
http://www.femina.hu/