Madársóska (szerencsehere) gondozása

A négylevelű lóhere évszázadok óta a szerencse szimbóluma. A hagyomány szerint minden levél szimbolizál valamit. Az első a reményt, a második a hitet, a harmadik a szerelmet, a negyedik pedig a szerencsét. Az írek beérik a háromlevelű lóherével is, amely az ország jelképe is. Bár a babona szerint szerencsét csak a véletlenül megtalált négylevelű lóhere hoz, ha valaki nagyon kedveli a növényt, díszítheti is vele kertjét.

A négylevelű lóherét imitáló, szobanövényként is tartható oxalis deppei megtalálható a virágüzletek, kínálatában. A madársóskafélék (Oxalidaceae) családjába tartozó szerencsehere vagy lóherevirág (Oxalis deppei) valójában madársóska, semmi köze sincs a négylevelű lóheréhez. A szubtrópusi szavannák növénye. Őshazája Mexikó. Kinézetében mégis a négylevelű lóheréhez hasonlatos. Ezért szívesen ajándékozzák leginkább szilveszter táján.

8-15 cm magas növény. Csak tőlevelei vannak. Tőkéje gumós, levele 3-4 ágú, a fényingerekre reagál. A termés tokja hártyás, ötrekeszű, azon belül a magnak még külön húsos, éretten rugalmasan felpattanó héja is van. A lóhereszerű, rajzolatos levelek összetettek, négy levélkéjűek, a levélkék szív alakúak, szélesek, ék vállúak.

Nyár végén, ősz elején sárga torkú, rózsaszín virágokat hoz. A virágok ernyőszerű virágzatban állnak. Felhős időben és éjszaka mind a levelei, mind a virágok becsukódnak. Remekül mutat konténerben, ablakládában. Kiültetve szegélyként, vagy sziklakertben mutatós.

Külön említést érdemel az Oxalis deppei "Iron Cross". Leveleinek bíbor közepe keresztet formáz. Csokrosan fejlődik, 30 cm magasságot ér el. Virágai vörösek. Napos helyet kedvel.

A madársóska leveleit, virágát nyersen és főzve is fogyasztják. Frissítő, citromos ízű leveleit salátaízesítésre használják. Csak módjával fogyasztható, mert savanykás ízét adó oxálsav tartalma miatt nagy mennyiségben fogyasztva hasmenést, veseelégtelenséget okoz. Virágzás idején fogyasztása egyáltalán nem javallott.

Igényei, gondozása:

Közvetlen napsütésre, hűvös környezetre és gondos öntözésre van szüksége, de a nyári tűző naptól óvni kell. Hűvös vagy átlagos meleget kíván, kerüljük a 16°C feletti hőmérsékletet. A növekedési időszakban mérsékelten öntözzük, leveleit permetezhetjük is.

Aktív növekedési szakaszában tápoldatozhatjuk. A madársóska visszahúzódva vonul nyugalomba (a növény elvirágzik, a levélzet elszárad). Ekkor fokozatosan abba kell hagyni öntözését, és a tápoldatozást.

További gondozása:

Bár a madársóska évelő növény, sajnos a téli hideget nem bírja így már -5°C-nál kifagy ezért ősszel szedjük fel a hagymákat és vigyük be védett fagymentes helyre és akárcsak a többi hagymás növényt teleltessük át.

A tél során száraz, fagymentes helyen tároljuk őket, tavasszal pedig 20 cm-es tőtávra ültessük. Szegélyezhetjük vele a kerti utakat, ágyásokat, de önálló csoportként a fű között is nagyon mutatós.

Ha decemberre szeretnénk otthonunkban négylevelű lóherét, akkor december elején ültessünk el néhány kis hagymát cserépbe. Tegyük világos, közép meleg helyre, jó vízáteresztő képességű virágföldbe és tartsuk mérsékelten nedvesen kihajtásig.

Szaporítása:

A madársóska hagymával szaporítható, fagyérzékeny változat. Napos helyre ültetve néhány nap alatt kibújnak a földből mutatós levélkéi és még néhány napra már a virágok is hajladoznak a levelek fölött. A virágok kicsik, de annál finomabban dekorálják a környezetet az ötszirmú, élénk rózsaszín tölcsérek.

A madársóska leggyakoribb betegsége, kártevője, pusztulásának főbb okai:

Fagyérzékeny, ha nem szedjük be időben megfagyhat.

Források:
http://www.kertpont.hu/
http://www.edenkert.hu/
http://www.viragcenter.hu/
http://hu.wikipedia.org/