Majomfa (Pozsga) gondozása

Ez a népszerű pozsgás nagyon egyszerűen tartható. Elágazó, fásodó törzse fa alakú. Fényes sötétzöld levelei gyakran vöröses szélűek, oválisak és húsosak, különösen ha a növény teljes napsütést élvezhet. A törpe vagy lassú fejlődésű fajtákból nagy tűrőképességű, különleges formájú bonsai-okat nevelhetünk.

A majomfa kerekded levelei érmékre is hasonlítanak, a hiedelem szerint amíg a növény szépen fejlődik, a tulajdonos is jólétben él. Néhány év után télen apró, csillagos virágok csoportja jelenik meg, amelyek rózsaszínbe mennek át elvirágzáskor.

Lassan növő szobanövény, a felnőtt egyedek viszont elérhetik az egy-másfél méteres magasságot is. Sokan tévesen majomkenyérfának is nevezik, de az egy teljesen más növény.

Igényei, gondozása:

A vizet jól áteresztő talajt, napfényt, friss levegőt, a növekedés szakaszában vizet, a pihenés időszakában hideget és szárazságot igényelnek. Ha azt akarjuk, hogy virágozzanak, létfontosságú a téli nyugalmi időszak, nyáron pedig lehetőség szerint tartsuk a szabadban.

Fényigény:

Mivel létfontosságú, hogy a növények egy kis közvetlen napfényt is kapjanak, a legjobb helyük az ablakpárkányon van.

Télen világos hűvös helyen teleltessük, majd a fagyok után edzetéssel a szabadba is kivihetjük növényeinket és árnyékos, félárnyékos tartás után (egy-két hét) tegyük napra.

Hőigény:

Átlagos meleg tavasztól őszig, a legtöbb szobanövénytől eltérően a szukkulensek szeretik, ha érezhető különbség van a nappali és éjszakai hőmérséklet között. Télen tartsuk a majomfát hűvös, napos helyen: az ideális hőmérséklet 10-12 °C, de 5 °C-on sem történik bajuk.

Vízigény:

Tavasztól őszig bánjunk velük egyszerű szobanövényként: öntözzük meg őket 1-2 hetente egyszer, ha a földjük kezd kiszáradni. Télen elég havonta egyszer meglocsolni.

Esetleg, ha fényszegényebb helyen tartjuk, figyeljük, hogy gyengék-e az új hajtások, és ha igen, ritkábban öntözzük. A felkopaszodott növény sok új hajtást és levelet nevel tavaszra, a gyökérzet viszont elrothadhat a felesleges öntözéstől.

A leveleket nem kell permetezni, fontos azonban a friss levegő. Nyáron a szabadban vagy nyitott ablaknál tartsuk.

További gondozása:

A majomfa átlagos pozsgás talajt igényel (fele-két harmada föld, a többi durva homok vagy kavics), a kémhatás nem túl fontos. Az átültetés attól függ, mit szeretnénk a növénytől. Ha minél nagyobbra szeretnénk nevelni, akkor a rendszeres (egy-két év) átültetés előnyös, ha pedig inkább kicsin szeretnénk tartani, akkor csak akkor ültessük át, amikor túlnövi a cserepet. Bonsai-ként is lehet nevelni, minden átültetésnél erősen visszavágjuk a gyökérzetet, és ugyanabba a cserépbe ültetjük vissza, egyúttal a növényt is tetszés szerint metsszük.

Gazdag elágazási hajlamának köszönhetően, úgy alakíthatjuk a majomfát, ahogy csak kedvünk tartja. Csak egy kis tanács: ha fa alakra szeretnénk nevelni a pozsgafánkat, minden nemkívánatos hajtást, ami a törzsön, vagy vastagabb ágakon fejlődik, rögtön el kell távolítani, így szebb lesz a törzs, nem lesznek rajta felesleges sérülések, melyek a vastagabb hajtások levágásakor keletkeznek.

Ami a gondozást illeti, legnagyobb probléma általában a virágzás. Valakinél rendszeresen, minden télen virágzik, valakinél soha. Mi lehet az oka? Pontos válasz erre nincs. Ha fagymentes időben kint tartjuk a növényt, ne cipeljük be a szobába vagy más telelőhelyre túl korán, a fagyokig nyugodtan kibírja, és akkorra már fejlődésnek indulnak a bimbók is. Még egy tényező van, a túlhajtatás... Nyár vége felé a hajtásvégeket hagyjuk "beérni", ne kényszerítsük sűrűbb öntözéssel, tápanyagpótlással további növekedésre.

Időnként a majomfa levelein megjelenhetnek fehér pettyek, apró kristályszerű képződmények, pont ott, ahol a "hydathodes"- pórusok vannak. Ez természetes jelenség, e pórusokon át különböző ásványi anyagok is távozhatnak a levelekből, melyek a víz kipárolgása után lerakodnak. Könnyen el lehet őket távolítani, de ez nem szükséges, mert a növénynek nem ártanak, és nem is csúnyák, inkább érdekesek. Csak ne essünk pánikba, nem gyapjastetvek, nem kártevők!

Szaporítása:

A dugványok könnyen meggyökeresednek. Készíthetünk hajtás vagy levéldugványokat. Fontos, hogy a dugványokat néhány napig hagyjuk kiszáradni, mielőtt a földbe helyezzük őket. A növényeket ritkán öntözzük, és ne takarjuk le őket üveggel vagy műanyag fóliával.

A majomfa leggyakoribb betegsége, kártevője, pusztulásának főbb okai:

Gyökér és gyapjastetvek, esetleg atkák támadhatják.

Felszívódó rovarirtó szerrel legjobb védekezni ellenük, hogy ne csúfítsuk el a levelek felszínét vegyszeres permetezéssel.

Hirtelen levélhullás. Általában télen, fűtött szobában történik. Ha a majomfát nem tudjuk fényesebb, hűvösebb helyre tenni, többnyire elkerülhetetlen.

Források:
http://www.florapack.hu/
http://www.edenkert.hu/
http://www.kaktuszgyujtok.hu/