Muskátli, álló, futó, félfutó, angol gondozása

A muskátlik tulajdonképpen szubtrópusiak, őshazájuk Dél-Afrika. Feltehetően a föníciai hajósok vitték az ókori Görögországba. Görög neve: pelargos. Botanikai neve: Pelargoníum. A ma termesztett virágok őse körülbelül 80cm magasra növő félcserje.

A XVII. században többször keresztezték, ennek az eredménye lett az alacsony, egyszerű piros virágú növény. A XVIII. században további muskátli szállítmányok érkeztek Dél-Afrikából Hollandiába és Angliába. A század végére, a fajokon belül már számtalan alfaja és változata volt ismert ennek a csodálatos növénynek. A XIX. században már 200 fajta létezett. Ekkor vált divattá e növények keresztezése és nemesítése. Az 1900-as évek elején már 300 faj volt ismeretes, melyek már színeikben is eltértek.

A piros színárnyalat mellett új színek is kialakultak. A virágok megváltoztak, száruk rövidebb lett, virágaik megnagyobbodtak és a sziromlevelek kerekebbek lettek az előzőeknél. Ma leggyakrabban a közönséges (álló, kerti) muskátlit, a futó- és félfutó muskátlit ültetjük, de kedveltek a szobamuskátlik is.

A közönséges muskátlit álló muskátlinak is nevezik, mivel szára egyenesen nő. Levelei erősek, melyeken barna gyűrű látható, virágai teltek. Nagyon sok színben jelenik meg.

A futó- és félfutó muskátli levelei a közönséges muskátli levelénél húsosabbak és pajzs alakúak. Sűrűn virágzó hajtásai dúsan leomlanak. 50cm-től akár 1,5m hosszúra is megnőhetnek. Igen kedvelt fajták mivel könnyen tarthatóak.

A nemes muskátli (szobamuskátli vagy angol muskátli) erős növésű, levelei erősebbek, keményebbek, virágai nagyok, dús ernyővirágzatokban nyílik. Színe lehet fehér, rózsaszín, vörös, sötétlila, ... Jól tűri a száraz szobai levegőt, de a melegebb évszakban jól érzi magát a szabadban is. Virágzása rövid - tavasztól nyár közepéig tart. Az első kis képen látható (rózsaszín virágokkal).

A muskátlit általában ablakban, erkélyen, teraszon és szobában tartják. Tavaszról nyárra már nagyon sok erkélyen láthatunk muskátlikat. Kifejlett növényt már április végétől vásárolhatunk.

Igényei, gondozása:

Fényigénye, hőigénye:

Ahhoz, hogy szépen fejlődjön sok napfényre és melegre van szüksége. Szereti a déli, délnyugati és délkeleti fekvésű helyeket. Levelei és virágai a teljes napfényt kedvelik (tűző napot is elviselik), viszont gyökerei érzékenyek a hőségre.

A muskátlik eredeti élőhelyén a minimum hőmérséklet 4°C. Ennek megfelelően a termesztésben lévő fajták is elviselik ezt a hőmérsékletet, sőt némelyik akár az enyhe talaj menti fagyokat is. Ennek ellenére télen 12-15°C között tartsuk őket, mert ez alatti hőmérsékleten a levelek elszíneződhetnek. Hűvös, nedves helyen tartva gyökérbetegségek léphetnek fel.

Vízigénye:

A növekedési időszakban (tavasszal és nyáron) bőségesen öntözzük, de figyeljünk arra, hogy ha sok vizet kap, a túlzott nedvességtől elrohadhatnak a gyökerei. Ha tehetjük, olyan helyen tartsuk, ahol nem éri közvetlenül az esővíz. Nem baj, ha a földje néha kiszárad, mivel elegendő nedvességet tárol leveleiben és húsos szárában.

Ültetés után, 2-3 naponta locsoljuk, nyáron pedig, főleg ha 30°C fölé emelkedik a hőmérséklet, naponta öntözzük. Ősszel ismét elegendő a 2-3 naponkénti locsolás. Télen kifejezetten száraz viszonyokat igényel.

További gondozása:

A talajra nem érzékenyek különösen, de a gazdag virágzás érdekében érdemes kimondottan számukra készült földkeverékbe ültetni. A magas kálium és foszfortartalmú műtrágyák (virágoztató tápoldatok) szintén jótékonyan hatnak a virágzásra. Ha nem akarunk törődni a rendszeres tápanyag utánpótlással, használjunk tartós hatású műtrágyákat.

A kerti és a futómuskátli a nyár folyamán folyamatosan hozza virágait. Az elnyílt virágokat mindig távolítsuk el, így a növény nem a termés érlelésére, hanem újabb virágzatok kifejlesztésére fordítja energiáit. Az elszáradt vagy sárga leveleket törjük ki, ezáltal csökkentjük a betegségek kialakulásának esélyét és maga a virág is mutatósabb marad ha csak szép zöld levelei vannak.

Szaporítása:

Bár nagyüzemi szinten a magról történő szaporítás is igen elterjedt, otthoni körülmények között nem gyakori.

Szaporítása inkább tört vagy vágott fejdugványokkal történik. A dugványokat úgy kell letörni, hogy azon egy teljesen és egy félig kifejlődött levél legyen. Így egy kicsit lassabban éri el a növény a virágzóképes kort, de sokkal jobban gyökeresedik, mint a 3-5 levéllel rendelkező dugványok. Az sem utolsó szempont, hogy így több muskátlit tudunk felnevelni.

A leszedett dugványok vágási felületét hagyjuk kissé megszikkadni. A dugványokat csak steril közegbe helyezzük, különben számolnunk kell a fertőzés veszélyével. A növények 90-100%-os relatív páratartalom mellett 3-4 hét alatt begyökeresednek. Ezután fokozatosan csökkentve a páratartalmat kiültethetők.

A muskátli leggyakoribb betegsége, kártevője, pusztulásának főbb okai:

Muskátli ödéma: a levelek fonákán párásodó, beszáradó pöttyök alakulnak ki. Olyankor jelentkezik, ha egyenetlen a vízellátás. A növény sok vizet kap, de nem tudja elpárologtatni, mert hűvös és párás a levegő. Azokon a leveleken, amelyeken kialakult már nem fog eltűnni, de ha mérsékeljük az öntözést, szárazabban tartjuk a földjét vagy kevésbé lesz párás az idő, akkor az új leveleken csökkenni fog a foltok száma.

Fontosabb vírusai a levélfodrosodás, sárgaság, gyűrűsfoltosság valamint a virágszín törés vírus. Ezen fertőzéseknél a növény már nem menthető meg, ezeket a vírusokat nem lehet elpusztítani, ilyenkor ajánlott azonnal eltávolítani - ahol lehet elégetni - a fertőzött növényt.

A Xanthomonas hortorum pv. pelargonii baktérium okozta betegség: ha a dugványalapon alakul ki a tünet, fekete talpasságnak szokták nevezni. Járványszerű fertőzést tud okozni, ha magas a hőmérséklet és a páratartalom is. Ha nem veszik idejében észre, akkor néhány hét leforgása alatt az összes egy helyen tartott muskátlit kipusztíthatja. Jellegzetes tünete álló muskátlin a vizenyős levélfolt, amely az érközökben ék alakú, később beszáradva körkörösen zonált, barna-fekete színű folt. Ha az egész levélfelületre kiterjed, akkor a levél elszárad. Futómuskátlin a levélnyelet támadja, ami elhal és az amúgy folt nélküli levelek nem hullanak le ugyan, de élettelenül csüngenek tovább a száron. Másik jellemző tünete a szárrothadás, amikor a száron hosszúkás, vizenyős foltok jelennek meg. Később a szár elrothad, végül a teljes növény elpusztul. Rézhidroxiddal, rézoxikloriddal vagy kasugamicinnel (pl. Kasumin) végezzünk permetezést.

Ralstonia solanacearum: nagy odafigyelést igényel, bár magyar muskátli termesztő üzemben még nem fedezték fel. A Xanthomonas-hoz hasonlóan a növény edénynyaláb rendszerét támadja és a fatestben akadályozza a víz szállítását. A fertőzés korai szakaszában a levélszélek sodródnak, az alsó levelek hervadnak, foltokban sárgulás és nekrózis (sejthalál) tapasztalható. A gyökérnyaki részen a szár külső és belső szöveti részei barnulnak vagy feketednek. Jellemző és a Xanthomonas-tól megkülönböztető tünet, hogy az átvágott szár belsejében az edénynyaláb rendszer körkörösen elszíneződik és a gyökerek barnulnak. A föld feletti részek kórképe hasonlít a Xanthomonas okozta hervadásos, sárgulásos tünetekre, ám ennél a betegségnél nincs levélfolt. A tünetek általában 21°C-fok felett jelentkeznek. Rézhidroxiddal, rézoxikloriddal vagy kasugamicinnel (pl. Kasumin) végezzünk permetezést.

Muskátlirozsda: a muskátli gombás megbetegedései közül a legfontosabb. Csak álló muskátlin fordul elő. Tünete a levelek színén jelentkező sárga, körkörös folt, a fonákon pedig barna spóratelepek. A betegség következtében a levelek elszáradnak, lehullanak, a növény felkopaszodik.
Kezelése: 7-10 naponként rozsda elleni szerekkel (pl. Saprol, Plantvax, Rubigan, plusz kontakt hatóanyag: pl. Dithane) végezzünk permetezést és a beteg leveleket folyamatosan távolítsuk el.

Pítiumos rothadás (Pythium debaryanum): gombás megbetegedés, ami csak palánta- és dugvány korban fertőz. Tünetei palántadőlés, gyökérnyaknál befűződés vagy hirtelen pusztulás. Previcur-os beöntözéssel (talaj belocsolással) védekezhetünk ellene.

Botrítisz: párás, borús időszakokban okozhat gondot. Ügyeljünk a megfelelő szellőzésre, öntözzük alulról a növényt. Permetezéshez Amistar, Discus, Switch készítményeket használhatunk.

Üvegházi molytetű (liszteske): első számú ellensége a kártevő rovarok közül. A lárvák a levél fonáki részén megtelepszenek és az első vedlés után lábukat elvesztik, hátukon pajzsot képeznek és mozdulatlanná válva a muskátli levelét és hajtásait szívogatják. A fertőzött muskátli visszamarad a fejlődésben, levelei elhalványodnak és lehullanak. Szívogatásuk alatt mészharmatot képeznek, melyen a korompenész megtelepedhet. A beteg leveleket ajánlott minél előbb eltávolítani.

Levéltetű: fiatal leveleken, bimbókon szívogatnak és mézharmatot ürítenek, amelyen a megtelepedő korompenész rontja a növények díszértékét. Közvetlen kártételük mellett sokkal lényegesebb, hogy a tetves növény könnyeben fertőződik meg vírusokkal, ezért amint észrevesszük, hogy tetves a muskátli, azonnal permetezzük. Ajánlott szerek: Pirimor, Actara, Mospilan, Chess.

Nyugati virágtrips: hasonlóan a levéltetűhöz, vírusterjesztő, kártevő rovar. A muskátli hajtásokon szívogatásával nem szembetűnő kárt nem okoz, emiatt könnyen továbbadhatjuk, ha nem vesszük észre vagy figyelmen kívül hagyjuk. A fertőzött virágokat, bimbókat azonnal semmisítsük meg. Ajánlott kéthetente Vertimec, Mospilan vagy Actara (ez a kettő azonos hatásmechanizmusú, ezért ne rotáljuk) szerekkel permetezni.

Közönséges takácsatka: száraz, meleg időben károsíthatja a muskátlit. A levelek fonákán hálószerű szövedék védelme alatt szívogat. Fertőzés tünetét onnan vehetjük észre, ha a levelek színén apró, kifehéredő foltokat találunk. Súlyosabb esetben a levelek torzulnak, elszáradnak és lehullanak. A kártevő mérsékelt párásítással visszaszorítható. Ajánlott szerek: Nissorun (tojásölő hatású), Ortus (mozgó alakok ellen) vagy atkaölő mellékhatású rovarölő szerek (pl. Talstar).

Praktikus tanácsok:

Mibe is ültessük a muskátlikat? Leggyakoribb és egyben legpraktikusabb is a műanyag virágláda, mivel könnyű, stabil, szállítása egyszerű. A ládák alját lyukasszuk ki, hogy a felesleges víz ki tudjon folyni. Helyezzünk alá megfelelő alátétet, mely a lecsepegő vizet felfogja. Nagyon mutatósak a kőedények, agyag virágládák, tálak, korsók. Ügyljünk, hogy ezeknek is rendelkezniük kell kifolyónyílásokkal.

A muskátli terjedelmes bokorrá fejlődhet, ezért fontos, hogy stabil legyen a növénytartó, ne boruljon fel könnyen. Futómuskátlit ültethetünk ámpolnába (függő virágtartóba) is. Ennek anyaga legyen könnyű és könnyen tisztítható. Legjobb erre a célra a műanyag virágtartó. Fontos az erős felfüggesztés és jó teherbírás is, mivel a növény terjedésével ezek egyre nehezebbek lesznek. Például egy 25cm átmérőjű ámpolnába három tőnél ne ültessünk több virágot.

Nagyon szép, ha a tartóedények stílusát hozzáigazítjuk a ház külső képéhez, illetve környezetéhez. A barna mázas cserépedénybe ültetett álló muskátli akár a terasz különböző sarkaiban, a bejárat két oldalán vagy a kert különböző pontjain elhelyezve jól illik a falusias stílushoz. Kellemes képet ad az udvarban teleültetett régi szekér vagy egy talicska.

Egy fehér kő- vagy porcelánedénybe ültetett muskátli a hagyományos klasszikus stílusvilághoz illeszkedik. A terrakottacserépben elhelyezett növények leginkább az egzotikus hangulattal harmonizálnak. Természetesen azt, hogy milyen legyen a kőedény vagy díszcserép, mindenkinek az egyéni ízlése határozza meg.

Végül érdemes megemlíteni, hogy vegyíthetjük is a muskátlit más színes egynyári virágokkal. Létrehozhatunk gyönyörű színkombinációkat és egy kis fantáziával, akár egy kicsi balkont is virágparadicsommá varázsolhatunk.

Források:
http://www.lakberendezes.hu/
http://www.kertpont.hu/
http://www.blikk.hu/
http://www.gazdabolt.hu/