A muskátlik tulajdonképpen szubtrópusiak, őshazájuk Dél-Afrika. Feltehetően a föníciai hajósok vitték az ókori Görögországba. Görög neve: pelargos. Botanikai neve: Pelargoníum. A ma termesztett virágok őse körülbelül 80cm magasra növő félcserje.
A XVII. században többször keresztezték, ennek az eredménye lett az alacsony, egyszerű piros virágú növény. A XVIII. században további muskátli szállítmányok érkeztek Dél-Afrikából Hollandiába és Angliába. A század végére, a fajokon belül már számtalan alfaja és változata volt ismert ennek a csodálatos növénynek. A XIX. században már 200 fajta létezett. Ekkor vált divattá e növények keresztezése és nemesítése. Az 1900-as évek elején már 300 faj volt ismeretes, melyek már színeikben is eltértek.
A piros színárnyalat mellett új színek is kialakultak. A virágok megváltoztak, száruk rövidebb lett, virágaik megnagyobbodtak és a sziromlevelek kerekebbek lettek az előzőeknél. Ma leggyakrabban a közönséges (álló, kerti) muskátlit, a futó- és félfutó muskátlit ültetjük, de kedveltek a szobamuskátlik is.
A közönséges muskátlit álló muskátlinak is nevezik, mivel szára egyenesen nő. Levelei erősek, melyeken barna gyűrű látható, virágai teltek. Nagyon sok színben jelenik meg.
A futó- és félfutó muskátli levelei a közönséges muskátli levelénél húsosabbak és pajzs alakúak. Sűrűn virágzó hajtásai dúsan leomlanak. 50cm-től akár 1,5m hosszúra is megnőhetnek. Igen kedvelt fajták mivel könnyen tarthatóak.
A nemes muskátli (szobamuskátli vagy angol muskátli) erős növésű, levelei erősebbek, keményebbek, virágai nagyok, dús ernyővirágzatokban nyílik. Színe lehet fehér, rózsaszín, vörös, sötétlila, ... Jól tűri a száraz szobai levegőt, de a melegebb évszakban jól érzi magát a szabadban is. Virágzása rövid - tavasztól nyár közepéig tart. Az első kis képen látható (rózsaszín virágokkal).
A muskátlit általában ablakban, erkélyen, teraszon és szobában tartják. Tavaszról nyárra már nagyon sok erkélyen láthatunk muskátlikat. Kifejlett növényt már április végétől vásárolhatunk.
Ahhoz, hogy szépen fejlődjön sok napfényre és melegre van szüksége. Szereti a déli, délnyugati és délkeleti fekvésű helyeket. Levelei és virágai a teljes napfényt kedvelik (tűző napot is elviselik), viszont gyökerei érzékenyek a hőségre.
A muskátlik eredeti élőhelyén a minimum hőmérséklet 4°C. Ennek megfelelően a termesztésben lévő fajták is elviselik ezt a hőmérsékletet, sőt némelyik akár az enyhe talaj menti fagyokat is. Ennek ellenére télen 12-15°C között tartsuk őket, mert ez alatti hőmérsékleten a levelek elszíneződhetnek. Hűvös, nedves helyen tartva gyökérbetegségek léphetnek fel.
A növekedési időszakban (tavasszal és nyáron) bőségesen öntözzük, de figyeljünk arra, hogy ha sok vizet kap, a túlzott nedvességtől elrohadhatnak a gyökerei. Ha tehetjük, olyan helyen tartsuk, ahol nem éri közvetlenül az esővíz. Nem baj, ha a földje néha kiszárad, mivel elegendő nedvességet tárol leveleiben és húsos szárában.
Ültetés után, 2-3 naponta locsoljuk, nyáron pedig, főleg ha 30°C fölé emelkedik a hőmérséklet, naponta öntözzük. Ősszel ismét elegendő a 2-3 naponkénti locsolás. Télen kifejezetten száraz viszonyokat igényel.
A talajra nem érzékenyek különösen, de a gazdag virágzás érdekében érdemes kimondottan számukra készült földkeverékbe ültetni. A magas kálium és foszfortartalmú műtrágyák (virágoztató tápoldatok) szintén jótékonyan hatnak a virágzásra. Ha nem akarunk törődni a rendszeres tápanyag utánpótlással, használjunk tartós hatású műtrágyákat.
A kerti és a futómuskátli a nyár folyamán folyamatosan hozza virágait. Az elnyílt virágokat mindig távolítsuk el, így a növény nem a termés érlelésére, hanem újabb virágzatok kifejlesztésére fordítja energiáit. Az elszáradt vagy sárga leveleket törjük ki, ezáltal csökkentjük a betegségek kialakulásának esélyét és maga a virág is mutatósabb marad ha csak szép zöld levelei vannak.
Bár nagyüzemi szinten a magról történő szaporítás is igen elterjedt, otthoni körülmények között nem gyakori.
Szaporítása inkább tört vagy vágott fejdugványokkal történik. A dugványokat úgy kell letörni, hogy azon egy teljesen és egy félig kifejlődött levél legyen. Így egy kicsit lassabban éri el a növény a virágzóképes kort, de sokkal jobban gyökeresedik, mint a 3-5 levéllel rendelkező dugványok. Az sem utolsó szempont, hogy így több muskátlit tudunk felnevelni.
A leszedett dugványok vágási felületét hagyjuk kissé megszikkadni. A dugványokat csak steril közegbe helyezzük, különben számolnunk kell a fertőzés veszélyével. A növények 90-100%-os relatív páratartalom mellett 3-4 hét alatt begyökeresednek. Ezután fokozatosan csökkentve a páratartalmat kiültethetők.
Muskátli ödéma: a levelek fonákán párásodó, beszáradó pöttyök alakulnak ki. Olyankor jelentkezik, ha egyenetlen a vízellátás. A növény sok vizet kap, de nem tudja elpárologtatni, mert hűvös és párás a levegő. Azokon a leveleken, amelyeken kialakult már nem fog eltűnni, de ha mérsékeljük az öntözést, szárazabban tartjuk a földjét vagy kevésbé lesz párás az idő, akkor az új leveleken csökkenni fog a foltok száma.
Fontosabb vírusai a levélfodrosodás, sárgaság, gyűrűsfoltosság valamint a virágszín törés vírus. Ezen fertőzéseknél a növény már nem menthető meg, ezeket a vírusokat nem lehet elpusztítani, ilyenkor ajánlott azonnal eltávolítani - ahol lehet elégetni - a fertőzött növényt.
A Xanthomonas hortorum pv. pelargonii baktérium okozta betegség: ha a dugványalapon alakul ki a tünet, fekete talpasságnak szokták nevezni. Járványszerű fertőzést tud okozni, ha magas a hőmérséklet és a páratartalom is. Ha nem veszik idejében észre, akkor néhány hét leforgása alatt az összes egy helyen tartott muskátlit kipusztíthatja. Jellegzetes tünete álló muskátlin a vizenyős levélfolt, amely az érközökben ék alakú, később beszáradva körkörösen zonált, barna-fekete színű folt. Ha az egész levélfelületre kiterjed, akkor a levél elszárad. Futómuskátlin a levélnyelet támadja, ami elhal és az amúgy folt nélküli levelek nem hullanak le ugyan, de élettelenül csüngenek tovább a száron. Másik jellemző tünete a szárrothadás, amikor a száron hosszúkás, vizenyős foltok jelennek meg. Később a szár elrothad, végül a teljes növény elpusztul. Rézhidroxiddal, rézoxikloriddal vagy kasugamicinnel (pl. Kasumin) végezzünk permetezést.
Ralstonia solanacearum: nagy odafigyelést igényel, bár magyar muskátli termesztő üzemben még nem fedezték fel. A Xanthomonas-hoz hasonlóan a növény edénynyaláb rendszerét támadja és a fatestben akadályozza a víz szállítását. A fertőzés korai szakaszában a levélszélek sodródnak, az alsó levelek hervadnak, foltokban sárgulás és nekrózis (sejthalál) tapasztalható. A gyökérnyaki részen a szár külső és belső szöveti részei barnulnak vagy feketednek. Jellemző és a Xanthomonas-tól megkülönböztető tünet, hogy az átvágott szár belsejében az edénynyaláb rendszer körkörösen elszíneződik és a gyökerek barnulnak. A föld feletti részek kórképe hasonlít a Xanthomonas okozta hervadásos, sárgulásos tünetekre, ám ennél a betegségnél nincs levélfolt. A tünetek általában 21°C-fok felett jelentkeznek. Rézhidroxiddal, rézoxikloriddal vagy kasugamicinnel (pl. Kasumin) végezzünk permetezést.
Muskátlirozsda: a muskátli gombás megbetegedései közül a legfontosabb. Csak álló muskátlin fordul elő. Tünete a levelek színén jelentkező sárga, körkörös folt, a fonákon pedig barna spóratelepek. A betegség következtében a levelek elszáradnak, lehullanak, a növény felkopaszodik.
Kezelése: 7-10 naponként rozsda elleni szerekkel (pl. Saprol, Plantvax, Rubigan, plusz kontakt hatóanyag: pl. Dithane) végezzünk permetezést és a beteg leveleket folyamatosan távolítsuk el.
Pítiumos rothadás (Pythium debaryanum): gombás megbetegedés, ami csak palánta- és dugvány korban fertőz. Tünetei palántadőlés, gyökérnyaknál befűződés vagy hirtelen pusztulás. Previcur-os beöntözéssel (talaj belocsolással) védekezhetünk ellene.
Botrítisz: párás, borús időszakokban okozhat gondot. Ügyeljünk a megfelelő szellőzésre, öntözzük alulról a növényt. Permetezéshez Amistar, Discus, Switch készítményeket használhatunk.
Üvegházi molytetű (liszteske): első számú ellensége a kártevő rovarok közül. A lárvák a levél fonáki részén megtelepszenek és az első vedlés után lábukat elvesztik, hátukon pajzsot képeznek és mozdulatlanná válva a muskátli levelét és hajtásait szívogatják. A fertőzött muskátli visszamarad a fejlődésben, levelei elhalványodnak és lehullanak. Szívogatásuk alatt mészharmatot képeznek, melyen a korompenész megtelepedhet. A beteg leveleket ajánlott minél előbb eltávolítani.
Levéltetű: fiatal leveleken, bimbókon szívogatnak és mézharmatot ürítenek, amelyen a megtelepedő korompenész rontja a növények díszértékét. Közvetlen kártételük mellett sokkal lényegesebb, hogy a tetves növény könnyeben fertőződik meg vírusokkal, ezért amint észrevesszük, hogy tetves a muskátli, azonnal permetezzük. Ajánlott szerek: Pirimor, Actara, Mospilan, Chess.
Nyugati virágtrips: hasonlóan a levéltetűhöz, vírusterjesztő, kártevő rovar. A muskátli hajtásokon szívogatásával nem szembetűnő kárt nem okoz, emiatt könnyen továbbadhatjuk, ha nem vesszük észre vagy figyelmen kívül hagyjuk. A fertőzött virágokat, bimbókat azonnal semmisítsük meg. Ajánlott kéthetente Vertimec, Mospilan vagy Actara (ez a kettő azonos hatásmechanizmusú, ezért ne rotáljuk) szerekkel permetezni.
Közönséges takácsatka: száraz, meleg időben károsíthatja a muskátlit. A levelek fonákán hálószerű szövedék védelme alatt szívogat. Fertőzés tünetét onnan vehetjük észre, ha a levelek színén apró, kifehéredő foltokat találunk. Súlyosabb esetben a levelek torzulnak, elszáradnak és lehullanak. A kártevő mérsékelt párásítással visszaszorítható. Ajánlott szerek: Nissorun (tojásölő hatású), Ortus (mozgó alakok ellen) vagy atkaölő mellékhatású rovarölő szerek (pl. Talstar).
Mibe is ültessük a muskátlikat? Leggyakoribb és egyben legpraktikusabb is a műanyag virágláda, mivel könnyű, stabil, szállítása egyszerű. A ládák alját lyukasszuk ki, hogy a felesleges víz ki tudjon folyni. Helyezzünk alá megfelelő alátétet, mely a lecsepegő vizet felfogja. Nagyon mutatósak a kőedények, agyag virágládák, tálak, korsók. Ügyljünk, hogy ezeknek is rendelkezniük kell kifolyónyílásokkal.
A muskátli terjedelmes bokorrá fejlődhet, ezért fontos, hogy stabil legyen a növénytartó, ne boruljon fel könnyen. Futómuskátlit ültethetünk ámpolnába (függő virágtartóba) is. Ennek anyaga legyen könnyű és könnyen tisztítható. Legjobb erre a célra a műanyag virágtartó. Fontos az erős felfüggesztés és jó teherbírás is, mivel a növény terjedésével ezek egyre nehezebbek lesznek. Például egy 25cm átmérőjű ámpolnába három tőnél ne ültessünk több virágot.
Nagyon szép, ha a tartóedények stílusát hozzáigazítjuk a ház külső képéhez, illetve környezetéhez. A barna mázas cserépedénybe ültetett álló muskátli akár a terasz különböző sarkaiban, a bejárat két oldalán vagy a kert különböző pontjain elhelyezve jól illik a falusias stílushoz. Kellemes képet ad az udvarban teleültetett régi szekér vagy egy talicska.
Egy fehér kő- vagy porcelánedénybe ültetett muskátli a hagyományos klasszikus stílusvilághoz illeszkedik. A terrakottacserépben elhelyezett növények leginkább az egzotikus hangulattal harmonizálnak. Természetesen azt, hogy milyen legyen a kőedény vagy díszcserép, mindenkinek az egyéni ízlése határozza meg.
Végül érdemes megemlíteni, hogy vegyíthetjük is a muskátlit más színes egynyári virágokkal. Létrehozhatunk gyönyörű színkombinációkat és egy kis fantáziával, akár egy kicsi balkont is virágparadicsommá varázsolhatunk.
Források:
http://www.lakberendezes.hu/
http://www.kertpont.hu/
http://www.blikk.hu/
http://www.gazdabolt.hu/