Előfordulása trópusi éghajlatú területeken, őserdőkben jellemző. Őshazája Dél-Afrika. Eredendően zöld lombszínére utal a görög szavakból képzett nemzetségneve, úgy mint a khloros = zöld, a phiton = növény. Az igazán kedvelt fajtája azonban már csíkos, és ezért "tarkalevelű", helyesebben azonban csíkos csokrosinda névvel szokás illetni, a hozzáértő növényismerők által, vagyis cv. Variegatum, népnyelven pedig zöldike. Ez a kedves csíkos vidám növény kezdő kertészeknek a legjobb választás, mert tartása nagyon könnyű, szinte elpusztíthatatlan.
A keskeny leveleket hosszanti zöld-fehér csíkok tarkítják. A fehér virágok nyáron, hosszú, merev hajtásokon fejlődnek, és amikor elvirágoznak, a hajtáscsúcsokon levélsarjak jelennek meg. A cserepet emelvényre, ablakpárkányra helyezve vagy felfüggesztve az indák szabadon fejlődhetnek. A fiatal egyedek szélesebb levelei később elkeskenyednek. A 'Vittatum' fajta zöld levelein középen fehér sáv húzódik, a 'Variegatum' levelén zöld alapon fehér szegély van.
Nem csak dekoratív formája, hanem alkalmazkodó képessége is vonzóbbá teszi. A jól ápolt zöldike egymás után hozza a kis sarj növényeket, amelyeket leválasztva nagyon könnyen meg lehet gyökereztetni, de ha rajta hagyjuk a növényen, még szebb és különlegesebb lesz szobanövényünk. Ahogy ezek megnagyobbodnak, fejlődnek a következők. Párásabb környezetben még gyökeret is ereszthetnek a levegőben. Felszaporodva akár az egész cserepet eltakarhatják, körös-körül.
A NASA kutatói szobanövényeken tesztelték, hogy milyen hatással vannak azok az adott helyiség levegőjére. A zöldike (Chlorophytum comosum) kimagasló értékeket ért el a kísérletben. Így főként ajánlott városi lakásokban, irodákban nemcsak mint dísznövény, hanem a levegő tisztítására is. Ez a kis zöld lény ugyanis 96%-ban képes megkötni a helyiség levegőjében található széndioxidot.
A legszebb színeződés világos helyen alakul ki, viszont a túlzott közvetlen napsütés megperzseli a leveleket. A zöldike a téli hónapokban elvisel néhány óra közvetlen napsütést. Viszont, ha nincs elég fény számára, akkor a levelek tarkasága meghalványul.
A csíkos változatnak több fényre, míg a sima zöld levelű fajtának kevesebb fényre van szüksége. Jól érzi magát félárnyékos helyen is, de a virágzáshoz szüksége van fényre.
Jól tűri a hideget, ha a földje száraz még a 7 - 10 °C-os hőmérsékletet is elviseli. A más szobanövények számára túl magas hőmérsékletet is jól bírja. Ősztől tavaszig hűvösebb helyet igényel és kevesebb vizet. Tegyük távolabb a radiátortól, de ne kerüljön sötét helyre.
Tavasztól őszig, a növekedési időszak alatt bőségesen öntözzük, de két öntözés között hagyjuk a földet csaknem teljesen kiszáradni. A növény ne álljon vízben. Tél folyamán a zöldike kevesebb vizet igényel.
Átlagosnál magasabb hőmérséklet (> 25 °C) és száraz levegő esetén naponta permetezzük a leveleket. A legjobb ezt reggel elvégezni. Egyébként nincs feltétlen szüksége külön párásításra.
Táplálása márciustól szeptemberig (a növekedési időszakban) kéthetenkénti tápoldatozással a legmegfelelőbb. Tápdús föld, még inkább földszerűvé érett trágya elterítése is segítheti korosabb állapotában a jobb tápanyagellátást, mert ebből az öntözővíz moshatja a gyökerekhez a tápanyagokat. Ősztől tavaszig már nem szabad tápoldatozni.
Az átültetés, az erre már rászoruló idősebb példány esetében, a legkedvezőbb tavasszal, de a nyári időszak végéig erre bármikor sor kerülhet. Gyors fejlődése miatt többnyire évente szükség van az átültetésre. Tápdús föld, illetve földkeverék megfelelő a zöldike számára, amilyen a Florasca B típusföld is.
Amíg fiatal, földje tőzeggel lazítható, egytized arányban adagolva, később viszont inkább ugyanilyen arányban agyag bekeverés kedvező.
A tarkaság megőrzése érdekében, tartózkodni kell a túlságosan tápdús és kiváltképpen a nitrogénben nagyon gazdag föld vagy keverék alkalmazásától. Aránylag nagy cserepet kíván, dús, megvastagodott gyökerei miatt.
A zöldike szaporítása is egyszerű. Az elterebélyesedését követő átültetésekor több részre szétszedhető. Még egyszerűbb azonban, ha a virág szárán fejlődött és rendszerint már gyökeres sarjnövénykéiből kerül leválasztásra egy vagy akár több is, a szaporításhoz. Ezek lehetőleg mindjárt kettesével vagy hármasával, közvetlenül beültethetők jó minőségű földbe, ekkor még legfeljebb közepes méretű, kb. 8 cm átmérőjű cserépbe.
Utána árnyas és nem huzatos helyre téve, valamint a túlzott párolgás ellen legalább pár napig fóliatasakkal vagy befőttesüveggel lefedve legjobb tartani a jó begyökeresedésig, amit az újabb levelek fejlődésnek indulása jelez.
Többnyire elegendő csak egy év múlva átültetni nagyobb cserépbe. Az osztással kapott tőrész is ugyanilyen kezelést kíván a továbbneveléshez. A szaporítás ilyen módon annyira biztonságos, hogy ezzel bárki nyugodtan megpróbálkozhat.
Gyökereztethetjük úgy is a zöldikét, hogy az indájáról leválasztott hajtásokat vízzel félig töltött edénybe tesszük, majd ha kigyökereztek csak ezután tesszük földbe, vagy mielőtt levágnánk a hajtást a növényről, földbe dugjuk, megvárjuk míg meggyökeresedik, majd eztán vágjuk csak le.
Első évben ritkán hoz sarjat, tehát ne keseregjünk, ha csak levelei fejlődnek.
Kevés fényben és túl meleg helyen nagyon megnyúlik, levelei is pusztulásnak indulnak.
A levélcsúcsok barnulása a túl kevés, még gyakrabban a túl sok víztől adódik, és ez utóbbi esetben gyökérrothadás is bekövetkezhet.
Fejlődési zavar következik be, ha feléli földje tápanyagtartalmát, ami azonban elkerülhető, ha időben átültetjük, amikor a húsos, porcos, fehéres színű gyökerei láthatóvá vállnak a tartóedénye pereménél.
Ha túl száraz a levegő zöldike levelei bebarnulhatnak, töredezhetnek, ilyenkor permetezzük a leveleket.
Ha azt látjuk, hogy a levelek kifakulnak, és szürkés háló van rajtuk, akkor tudhatjuk, hogy a vörös takácsatkák támadták meg őket. Természetes növényvédőkkel megóvhatjuk növényünket.
Források:
http://www.florapack.hu/
http://www.ezermester.hu/
http://www.viragvarazslat.gportal.hu/